Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Divald Kornél: A kassai dóm mesterei

bollozatos, a fő- és kereszthajókban is újonnan s az előbbiben a régi csillagboltozatok helyett sivár keresztbálókkal boltozott épület, amelynek belseje a XV. század derekánál régibb építési korszakáról már nem igen tájékoztat. Annál beszédesebb ebben a tekintetben a dóm külseje, amelyet a restaurálás kevésbbé viselt meg s amelynek legszebb leírását és méltatását mindmáig Henszlmann 1846. évi tanulmányában olvashatjuk. A könnyedén boltozott, helyes arányú szentély, sztatikái szerepüknek pontosan megfelelő méretekkel tervezett pilléreivel, pillérközeit szinte végig áttörő karcsú ívelésű nagy ablakaival, szerény, de ízléses faragott ékítményeivel, kívülről a gótika fejlődésének derekára emlékeztet, ami nyilván egy régi templom (feltevésünk szerint az egri dóm) szentélyének követésére vall. A templom párkányát végigkoszorúzó, csipkésen áttört korláton túl kiemelkedő fiaiák a támasztópillérek tetején, ezek a miniatűr bástyák, falkoronájukkal szintén olyan templomra emlékeztetnek, amelyet eredetileg ormos falakkal körülzárt vár számára, ennek erődítési rendszerébe foglalva terveztek, mint Eger székesegyházát s a középkori Buda több templomát. Ezek a külföldi gótikus templomokon Anglián kívül ilyformán s oly sűrűn alig szereplő falkoronás ékítmények a kassai dóm minden régibb részletén ismétlődnek. így elsősorban a dóm eredeti szerkezetű híres északi kapuján, amelynek domborművei Krisztust a kálvárián, Szent Erzsébet legendájának két kompozícióba összevont több jelenetét ábrázolják s a kapu kettős nyílása fölötti ívmezőben az utolsó ítéletet. A kapufelek négy mennyezetes fülkéjében és középső pillérén álló szobrok újak. A domborművek stílusa, alakjaik viselete kétségtelenül még a XIV. századra vall. Már Henszlmann is a dóm északi és nyugati falát a mellékhajók párkánymagasságáig tartotta a templom legrégibb részleteinek, továbbá a kapukat, amelyek közül a nyugati kapu alsó domborműve olajfák hegyén imádkozó Krisztussal még szintén a XIV. századból való. A felső két dombormű azonban: Krisztus siratása és Veronika kendője három angyal között csak a XV. század második felében került ide. A két kapu régies hatásával szintén régibb mintára vall. A déli kapu szerkezetében gyökeresen elüt az előbbi kettőtől, ám távolról sem készült jó száz évnél később, mint ahogy az orma alá alig száz év előtt bekarcolt 1497. évszám hirdette, mely 1846-ban Henszlmannt is megtévesztette. Ujabb íróink meg nagyobb súlyt helyeznek a dóm falaira festett vagy ezekbe foglalt napórák s a tornyokat áttörő ajtók évszámaira a templom különböző részei korának meghatározásánál, holott ezek többnyire csak az illető járulékos részletek korát állapítják meg, s mint Henszlmann tanulmányából is nyilvánvaló, a dómot a mult században javító mesteremberek által is módosíttattak. A déli kapun alakos díszítés nincs s ez az oka élénkebb tagoltságának és cifrább kőcsipkés ékítményeinek, amelyekbe azonban itt is beleszövődik a dóm többi, régebbi részletének falkoronás fiala-motívuma. A déli kapu elé épített előcsarnoknak sem volt semmi, állítólag kifelé dűlő oromfalat ellensúlyozó szerepe, mert különben nem építették volna föl oly légies könnyedséggel, földszinti részében háromfelől csúcsíves árkádnyílásokkal és emeletén olyan vékony oldalfalakkal, mint aminőkkel a dóm restaurálásáig állott