Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Divald Kornél: A kassai dóm mesterei

hármashajóval tervezte bazilikáját. Művészi érzékének s nagy elméleti és technikai tudásának köszönhetik a kassaiak, hogy terve alapján térhatásában szinte csodálatos, helyes arányú s mondhatni teljesen újszerű templomtípushoz jutottak, amelynek állítólagos fogyatkozásait és hibáit csak a legutóbbi restaurálás építészeti irodájának vezetői koholták, hogy igazolják azt a szomorú tabula rasa-t, melyre a multat nem ismerve vetemedtek. A nagyszerű tervnek legalább zömében egyöntetű megvalósításához a kassaiaknak, akik már a XIV. század végén Zsigmond király bankárai, minden bizonnyal kellő anyagi eszközök is álllak rendelkezésükre s bizonyos, hogy a pápa 1402. évi búcsúlevelével már a nagy templom java építése közben jött segítségükre. Miként külföldön, a középkorban nálunk sem hemzsegtek kiváló elméleti tudással is rendelkező építőmesterek. Hogy a kassai dóm első mestere ilyen volt s hogy Zsigmond király is igénybevette szolgálatait, erről egy eddig figyelemre alig méltatott oklevél tanúskodik, amelyben csakis a kassai dóm építését vezető mesterről lehet szó. Zsigmond király 1411-ben október 12-én Pozsonyban kelt rendeletében szigorúan meghagyja a kassaiaknak, hogy Miklós kőfaragómestert haladéktalan küldjék hozzá Visegrádra. Hogy ugyanez időtájt a kassai dómnak már boltozatain dolgoztak, erre Zsigmond király 1412, évi február 5-én, Budán kelt oklevelével világít rá, amelyben meghagyja a város bírájának, esküdtjeinek és polgárainak, hogy bizonyos építkezései befejezéséhez mechanikusokra, lécfűrészelőkre, az ő nyelvükön: Brettschneyderekre van nagy szüksége; gyűjtsenek össze tehát oly nagy számmal, amint csak lehet, ilyen mesterembereket, alkudjanak meg velük, küldjék őkel kellő útiköltséggel Szeged felé s közöljék vele a mechanikusok számát s méltányos bérükre vonatkozó megállapodásukat.

1 Bizonyos, hogy a nálunk a XIV. század derekától országszerte nagyon felkapott szövevényes háló- és csillagbolfozatok boltállványainak, deszkavázának elkészítésében kellően gyakorlott ácsokra vagy asztalosokra volt szükség, akik egy-egy városban csak nagyobb építkezések befejező műveletéhez verődtek össze nagyobb számmal. Zsigmond király nyilván jól volt értesülve a kassai nagytemplom munkálatairól és ezek előrehaladásáról. Hiszen 1411 és 1412 tavaszán ő maga több ízben is megfordult Kassán. Azért kért a várostól befejezésre váró építkezéseihez boltállványszerelésben gyakorlott « mechanikusokat». A templom, még pedig elsősorban a hármashajó és a kereszthajó boltozása 1411 körül már javában folyt s így a régi templomot, ha leégése után ideiglenes használatra helyreállították is, bizonyára már évek előtt lebontották. Erre a kassaiaknak a ferenciek templomának 1404-ben történt felszentelése után annál kevésbbé volt többé föltétlenül szükségük, mert a dominikánus templomon, a Szent Mihálykápolnán kívül, a külvárosi Szent Lélek-templom is elég helyet biztosított a plébánia híveinek csoportonként való misehallgatására és egyéb istentiszteletre. 1 Kemény Lajos közölte a két oklevelet a Történelmi Tár 1887. évf.-ban. 781. 1. — Boldogult Mihalik József a Budapesti Szemle 1922. évf.-ba írt s monográfiája adatait pótló és vitázó tanulmányában csak az első oklevél adatait méltatja ügyeimére s széloskörű kombinációkat fűz ehhez. !.. B. Sz. 549. szám, 123. 1,