Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)
Takács Zoltán, felvinczi: Keletázsiai festmények a Hopp Ferenc-Múzeumban
Az ilyen festményeknek komoly rendeltelésük volt. Buddha haldokló hívei előtt szoktak volt függni, mert Amidának, a túlvilági boldogság forrásának volt a feladata, hogy a földi életből elköltöző lelket a paradicsomba befogadja. Ezért lebeg eléje felhőszárnyakon a magasból. A kompozíció szellemének teljes megértése céljából szükséges tudni azt is, hogy a Fujiwara-korszak buddhizmusa más természetű volt, mint a megelőző Heian-korszaké. Okakura Kakuzo 1 szerint : «A megelőző korok szerzetes tanainak szigorú és férfias fegyelme, mely a megváltást egyedül az egyéni erőtől és az önfegyelmezeltségtől várta, magával hozta ellenhatását és a forradalmi mozgalom lehetővé tette az Asuka vagyis a Narát megelőző kori Tendai felfogású buddhista eszmény felelevenítését, mely szerint a tökéletesség az eszményi tökéletességet kereső puszta szemlélődéssel érhető el.» Ez a buddhizmus viszont (t. i. a későbbi Fujiwara-korszak buddhizmusa), mely a megváltáshoz vezető egyéni erőfeszítéssel, a szentek ösvényével, vagyis állódóval szemben jódónak, azaz könnyebb ösvénynek nevezte magát, Japán lakosságának mintegy kétharmadát boldogítja ma is. Mint az északi buddhizmus minden iskolája, ez is a hinduizmus talajában gyökeredzett és megfelelt a Visnu-követők vallásának, a vaisnavizmusnak. Hogy Krisztus vallása gyakorolt-e rá valamelyes hatást, 2 nagyon kérdéses. A mi Arnida-háromság képünk erősen rongált állapota is nagy korra vall. Miután pedig a távol Keleten a megbecsült képeket a szükség szerint többször is szokás új selyemre húzni, a festmények kormegállapításánál tekintettel kell lennünk arra is, hogy milyenek a keretelő selyemszövetek. A mi esetünkben nagy különbség állapítható meg a festés és a karbahozás kora közt. Tekintélyes kora lehet azonban az új selyemkeretnek is, melynek hátlapját nem régen ragaszthatták át ismét új papírral. Ez a selyemszövet sem lehet fiatalabb a Tokugawa-korszak első felénél, vagyis a XVII—XVIII. századnál. Ilyenformán tehát visszajutunk, a legridegebb számítással is, az Ashikaga-korszakig azzal az érzéssel, hogy önmagunkkal szemben a szükségesnél inkább több, mint kevesebb kritikát alkalmaztunk. A mi képünk legfontosabb előzményei közé tartoznak a kiotói Zenrinji-templom hordozható oltárának hat szárnyát díszítő festmények, melyek közül kettőt Tajima Shiichi közöl a ((Selected Relics of Japanese Art» I, kötetében. (3. ábra.) Ezek közül az elsőn látható Maha Sthamaprapta bodhisattva lotusztalapzaton álló alakja, összetett kézzel, a mi képünkön ábrázolt Kwannon bodhisattvához nagyon hasonló módon. A képet kísérő szöveg említést tesz arról, hogy a Zenrinjiben levő festmények régi hagyomány szerint Kosé no Kanaoka művei volnának. Megjegyzi azonban azt is, hogy e véleményt nem tartja elfogadhatónak s hivatkozik más nézetekre is, melyek szerint a képeket vagy Fujiwara Takayoshi festette volna a XII. század elején, vagy Tosa Tsunetaka a XII. század közepén. Legvalószínűbbnek ez utóbbit tartja és a Kosé iskola nyomát egyáltalában nem látja a festményekben. 1 The Ideals of the Kast, 145 1. 2 Anesaki Masaharu, Quelque pages de l'histoire religieuse du Japon. Annales du Musée Guimet, Bibliothèque de vulgarisation, tome 43, 62. 1.
