Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Fleischer Gyula: Adatok a féltoronyi kastély és belső díszítésének történetéhez

156 FLEISCHER GYULA A vestibül a cour d'honneur leié néző homlokzat középrisalitjának szélességében elterülő keskeny, hoszszúkás terem, mely kétoldalt a megosztott, egyszerű lépcsőházból nyílik és közvetlenül a nagyteremhez csatlakozik. (V. ö. Keresztmetszetek, alsó sor, középső ábra). Kerek és ovális felső ablakainak beszögellő fülkéi csillagszerűen megbontják a föléje boruló donga boltozatot, melynek könnyed előkelősége feltűnő ellentétben áll a terem falsíkjait tagoló erőteljes plasztikai dísszel. Ez az egységesen megkomponált, részleteiben a külső archilekíúra elemeit ismétlő plasztikai dekoráció pilasztereivel és párkányaival, kőből faragott supraportéival és ablakkereteivel, jellegzetes csiga-, pereces korongmotívumaival még félreismerhetetlenül Lukas von Hildebrandt architektonikus formanyelvén szól hozzánk (12. ábra). A párkányzattól fölfelé stukkódísz borítja a mennyezetei, A kiemelkedő falsíkok szélein keskeny szalagvonalak futnak a magasba, melyek útközben virágszerű képződményekké csomósodva, kör- és csigavonal kifutással a dekoráció közepét alkotó három ornamentikái mezőhöz igazodnak hozzá. A dekoráció egyes elemei az önmegtagadásig egyszerűek. A Hochbarock kedvelt virág- és gyümölcsernamentikája helyett szalag- és rocaille-elemek váltakoznak, a párkányzat fölött pedig tartózkodó önmérséklettel elhelyezett naturalisztikus babérágmotívumok ismétlődnek. A korábbi évek, főkép pedig a század elejének tobzódó motívumgazdagságával szemben is szigorúbb, absztrakt, a geometriai tagolást szem előtt tartó stílust látunk, melynek könnyed, racionális vonalduktusa mégis távol áll a Mária Terézia-korabeli schönbrunni termek stukkódíszének sokszor vontatott, fárasztó, élettelen vonalvezetésétől. A centrum karírozott ornamentikái mezői több tekintetben a felső-ausztriai Szent Flórián-kolostor stukkókoncepcióira emlékeztetnek, természetesen a rokokó-kor változott szelleméhez simulva és naturalisztikus motívumokkal megtoldva. A vestibül mennyezetének stukkódísze az elszámoló könyvek tanúsága szerint Karl Köller és Mathias André stukkómesterek munkája s 1765 tavaszán készüli, Lényegében más dekoratív világ nyílik meg előttünk a vestibülhöz déli irányban hozzácsatlakozó nagyteremben. Eredetileg a hagyományos Sala terrena szerepét töltve be, a terem a XVIII. század hatvanas éveinek közepén gyökeres átalakításon ment keresztül, melynek eredményekép a vestibül kiképzésével rokon 11. ábra. A kastély nagytermét magábazáró középrisalit.