Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Fleischer Gyula: Adatok a féltoronyi kastély és belső díszítésének történetéhez

járali kapuktól kétoldalt megszakítva, szervesen hozzácsatlakoznak a főépületnél valamivel alacsonyabb, a cour d'honneurt körülzáró, emeletes oldalszárnyak. A Corps de Logis-t a bejárati kapuk architektonikus formáiban tartott, többszörösen áttört váza- és amorettdíszű lezáróiul (Ehrenhofabschluss) választja el a kísérel, szolgák és vadászszemélyzet befogadására szánt második udvar épületeitől (4. ábra). Az alaprajzában légialapalakban elfekvő épületkomplexum aztán kelet felé istállók, szerszámkamrák és kocsiszínek céljait szolgáló egyszerű, símafalú épületcsoport által nyer patkóalakban koncentrikus befejezést. Az architektonikus kapcsolatot e dependance-épületek és a második udvar épületkoszorúja közt az eckartsaui képen egy gazdagabban tagolt, lizénák és ablakkoronázó párkányokkal élénkített áthajtó pavillon képviseli, melynek portáléjában és magasan kiemelkedő oromfalában mintha a bécsi piarista templom lágy hullámmozgással kidomborodó középrisalitjának architektonikus ötlete ismétlődnék. Az eckartsaui festmény elfogadhatóan hű látképét adja a féltoronyi kastélynak a Hildebrandt-féle koncepció megvalósítása után, a XVIII. század második évtizedében. A kastélynak a XIX. század első negyedében való alakját viszont a kastélyban ma is megőrzött azon felvételi rajzok szemléltetik, amelyeket Jacob Ilumplick, ((Überlieutenant im K. K. Sapeur-Corps» készített 1829-ben, s amelyek a kastély alaprajzát és főépületének keresztmetszetét adják a kastély akkori tulajdonosa, Károly főherceg idejében (5—7. ábra). Az eckarlsaui festménynek e felvételi rajzokkal való egybevetése útján könnyen megállapíthatjuk, hogy a kastély főépülete s a két udvart körülzáró oldalszárnyak tekintetében alaprajzi változtatás nem történt Ami mégis hiányzik s aminek eltűntét ma sajnálattal veszszük tudomásul, az az eckartsaui képen meg világosan kivehető, fentebb említett áthajtó pavillon, mely jellegzetes hildebrandti alkotásnak eltávolítását, úgy látszik, gyakorlati okok tették szükségessé. Helyén a Ilumplick-féle felvételi rajzokon a Corps de Logis oldalszárnyainak szélességében szabad térség nyílik a patkóalakba :i körülzárt gazdasági udvarba.

1 A keskeny bejáratával a gazdaság változott igényeinek útjában álló áthajlócsarnok lebontása a rajzok szerint tehát az egyetlen ellenőrizhető változás, mely a kastély alaprajzában a XVIII. század hatvanas éveinek közepén történt. Igazolják ezt az építkezés elszámoló iratai is, amelyek az átalakító és berendező munkálatok végösszegeként feltüntetett 35,749*06 forint ból aránylag jelentéktelen összeget, 7396*41 forintot számolnak elszoros értelemben vett épületjavítás, illetve átépítés címén. Jóval biztosabb talajon mozgunk azokat az átalakító és berendezkedő munkálatokat illetőleg, amelyek Mária Terézia királynő korában mentek végbe a kastély belsejében. A kastély, mint említettük, adományozás útján a királynő birtokából Mária Krisztina főhercegnő és férje, Albert szász-tescheni herceg tulajdonába ment át. Az új birtokosok igényeinek megfelelő átalakító és berendezkedő tevékenység az 1765-ik év tavaszán kezdődött meg Franz Anton Ilillebrandt «K. K. Hof-Ingenieur und ungar. Architect» vezetése és felügyelete alatt. A ki1 A Hildebrandt-féle áthajtó pavillon helyén nia, a környezethez stílusban szerencsésen hozzásimuló, egyenletes, modern épületet találunk (8. kép).