Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Dr. Hoffmann Edith: A Szépművészeti Múzeum néhány német és németalföldi rajzáról

közül az egyikei, egy bisztérrel lavírozott vöröskrétarajzot (46. ábra), 1917-ben szerezte meg gyűjteményünk (1917—130). A festői, széles ecsetvonásokkal odavetett vázlat Agrippinát ábrázolja, amint Germanicus hamvaival kiköt Brundisiumban. A művésznek — festményein kívül — csaknem 300 darabnyi rézkarc-oeuvreje hozzásegít ahhoz, hogy a rajz korát és rendeltetését pontosan megtudjuk. Ismerünk ugyanis egy, a művész jellegzetesen könnyed és nagyrészt pontokkal dolgozó modorában készült rézkarcot, 1 mely ugyanezt a kompozíciót ismétli, csakhogy szélesebb formátumban és gazdagabban kifejtve (47. ábra). A rézkarc alá könnyed írással ez van maratva : «Gemalt v. (ami nem von-t hanem für-t jelent) Sr. Exc. des Königl. Staats Minister Freyherrn von Hertzberg 1774 — Agrippina — Corn. Tacitus III. Buch. 3. Cap.» Hogy Herlzbcrg báró mily célból rendelte meg e frízszerű festményt, arról egy másik, medaillon-formájú rézkarc

2 világosít fel, mely L. Q. Cincinnatus-t ábrázolja s aláírása így hangzik: «Gemalt zu Britz, in dem Landhause Sr. Exc. des Königl. Staatsminister Freyherrn v. Hertzberg 1773.» Báró Hertzberg britzi (Berlin mellett) nyaralója tehát Rodenak az antik történelemből vett festményeivel volt díszítve, melyek a hetvenes évek elején több éven át készüllek. Az említett két képen kívül értesülésem szerint'

1 a kastélyban még több műve is volt a művésznek, nevezetesen a Nagy Frigyesciklusához tartozó képek, továbbá genre-jelcnetek és a kínai császárt és császárnét ábrázoló nagy supraportok. Két év előtt a kastély gazdát cserélvén, a képek eladásra kerültek, de akkor már a minket érdeklő, Agrippinát ábrázoló festménynek nyoma sem volt. Végül még néhány másolatról szeretnék egy-két szót szólni, melyek az idevágó szakirodalomban mint eredeti rajzok szerepelnek. A német rajzok közül mindenekelőtt egy hat darabból álló sorozatról kell megemlékeznünk, melyeket J. Meder mint Virgil Solió munkáit tett közzé nagy rajzpublikációjában. 4 E rajzok az Esterházy-féle gyűjteményben (E. 19—23a.—f.) Hirschvogel műveiként szerepeltek (49—50. ábra). A hat rajz az év hat hónapját ábrázolja, mégpedig: február az alamizsnaadás ideje, április a sólyomvadászaté, május a tavaszi rügyfakadás és szerelem szaka, augusztus az érett szerelemé és fürdőzésé, szeptember a gyümölcsszedés hónapja, november a szarvasvadászaté. Meder a kiadványt kisérő szövegben megjegyzi : «Diese Serie differiert in mancher Hinsicht von der Zeichenweise Virgil Solis' hat aber wieder vieles mit ihm gemeinsam, so dass die Autorschaft nicht ganz gesichert erscheint.» Meder e megjegyzése igen találó. A sorozat ugyanis valóban Virgil Solis egyik nagyon finom rajzsorozatáról van — másolva, melynek néhány darabja valamikor a Klinkosch-gyüjteményhcz tartozott s 1889-ben Wawranál, Bécsben került árverésre (48. ábra). Azóta nyoma veszett. A különféle jelenetkéket szervetlenül és szeszélyesen egymásmellé sorakoztató tanulmánylap közepén ott találjuk Műzeu1 G. K. Nagler. Neues allgemeines KünstlerLexicon. München, 1893. XIII. 276.1. 124. sz. 2 Nagler Id. m. 119. szám. 3 A berlini Lepke cég szíves közlése, mely a darabok nagy részét magához váltotta. 4 Schönbrunner—Meder. Albertina Werk. 1040. szám.