Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)
Dr. Hoffmann Edith: A Szépművészeti Múzeum néhány német és németalföldi rajzáról
vészre és minden eddig felhozott összefüggésnél nyilvánvalóbb, t, i. Eustache Le Sueur hatására. 1680-ban Weissenkirchner az übelbachi plébánia-templom főoltára számára Szent Lőrinc vértanuságát festette meg (valószínűleg az Eggenbergi hercegek megrendelésére). Az évszámmal és névjelzéssel ellátott munka ma is régi helyén van még. 1 Az osztrák szakirodalom ez oltárkép kompozíciójának forrásául Tiziannak a jezsuiták velencei templomában levő híres festményét, Szent Lőrinc vértanuságát említi. Ez azonban csak közvetett forrás lehet. Sokkal közelebbi vonatkozásokat lehet találni Eustache Le Sueur egy munkájával, mely ugyancsak Szent Lőrinc vértanuságát ábrázolja s azelőtt a párizsi Saint-Germain TAuxerrois templom egyik kápolnájában, később a Louvre-ban volt ; ma pedig mint a Louvre letétét a quimperi múzeum őrzi. Weissenkirchner a szent alakját úgyszólván teljesen átvette, úgyszintén a szent alól a lepedőt kihúzó (jobbról) és a szentet a vállánál fogó alak (balról) motívumát, a kosárból szenet kiöntő férfi (bal előtér) s a magasban megjelenő angyalcsoportét is. Általában azt lehet mondani, hogy lényeges változásokat csak a háttérben eszközölt a művész, ahol a parancsnok alakját magas piedesztál helyett lóhátra helyezte. E megállapítással természetesen nem azt akarom mondani, hogy Weissenkirchner Eustache Le Sueur festményét ismerhette, mert hiszen Le Sueurnek, ki sem Olaszországban, sem Ausztriában nem járt, ez országokban képei sem igen lehettek, s Weissenkirchner viszont nem járt Franciaországban. Ellenben kétségtelen, hogy Weissenkirchner birtokában megvolt Gérard Audrannak a párizsi festmény után készült szép metszete. Annál bizonyosabb ez, mert Audran metszete a képel jól ismert technikai okokból tükörképben adja s Weissenkirchner a kompozíciót ebben az értelemben használja fel. Weissenkirchner tehát, mikor hazájában megtelepedett, úgy látszik, jó forrásanyaggal látta el magát, hogy fantáziája hiányán némi mankókkal tudjon segíteni. E megfigyelésünk nem tanulságnélküli, mert bizonyos tekintetben fényt vet Weissenkirchner alkotóképességére. Talán nem volna eredménytelen vállalkozás a művész egyéb munkáinak forrásait is rendszeres kutatás tárgyává tenni. Az osztrák barokkfestészet egyik főképviselője, a tiroli származású Michelangelo Unterberger (1695—1758), ki szintén Velencében nyerte művészi kiképzését. Múzeumunk e kitűnő művésznek négy rajzát őrzi: a straubingi karmelita lemplom főoltárképéhez készült vázlatot, mely 1742 előtt keletkezett, és két vázlatot a bécsi Szent Mihály-templom főoltárképéhez, melyet a művész 1751-ben készített el. 2 E három eddig ismerthez ma még egy rajzot fűzhetünk, mely kétségtelenül Unterberger munkája s vázlatul készült a művész egy nagy oltárképéhez (39. ábra). Az egészen könnyed és jóformán csak kontúrokat adó follrajz, mely az Országos Képtár anyagának ismeretlen mestertől származó rajzai közül került ki, Szent Annát Máriával és a gyermek Jézussal, Józseffel és egy másik féríiszenttel ábrázolja. A fellegekben megjelenő szentek csoportjához egy 1 Suida: Id, m. 83. — Roáenberg— Gutmann : Id. in, 44. lap. 2 Pigler A. XVIII. századi osztrák festők rajzai a Szépművészeti Múzeumban. Az Orsz. Magy. Szépművészeti Múzeum Évkönyvei. IV. kötet. 1927. 178—180. 1.
