Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)
Dr. Hoffmann Edith: A Szépművészeti Múzeum néhány német és németalföldi rajzáról
festőjévé. Első kiképzését egy antwerpeni művésztől nyerte, de már 1574-ben Olaszországban találjuk. A fiatal művészre erősen hatottak a flórenci és római manieristák, de Velence művészete talán még jobban megragadta; e városba 14 évi itáliai tartózkodása alatt több ízben is visszatért. Még valószínűleg 1-189 elején történt Münchenbe telepedése előtt is hosszabb időt töltött e városban s onnan érkezett új otthonába. Művei arról tanúskodnak, hogy a színekben élő velencei művészeknek reá gyakorolt általános nagy varázsán kívül, főleg Tintoretto volt az, kinek rendkívüli alkotásai minden manierista német művész közül őt illették meg legerősebben. Nem sokkal Münchenbe való megtelepedése után festette Achen a schleissheimi képtár egyik képét, mely a naini ifjú feltámasztását ábrázolja s a művész névjelzésével és az 1590-es évszámmal van ellátva ('27. ábra). A kép erősen át van festve és így kelleténél kedvezőtlenebb benyomást kelt. De ezenkívül is, abban igaza van Peltzernek, EL v. Achen életrajzírójának, 1 hogy ez a kép már túlságosan nyugtalan kompozíciója miatt sem tartozik a művész legjobb munkái közé. Mivel Achennek Münchenben, sőt már előzőleg is voltak tanítványai, Peltzer lehetségesnek tartja, hogy e festmény csak a művész műhelyének terméke. 2 E kompozícióhoz készült vázlatul a Szépművészeti Múzeum egy rajza (26. ábra), mely Delhaes István hagyatékaképen került a gyűjteménybe. 3 A festményen lényeges átalakítások történtek, mégpedig nagyon jellemzőek. A változtatások három alakra koncentrálódnak s mindhárom változás a kép formaegységének és nyugodtságának a rovására ment. Amíg a rajzon még Rafael-féle hagyományok uralkodnak, a képen már minden a manierizmus szabályaihoz igazodik. Mindenekelőtt a jobboldali csoport, az asszony a gyermekkel oly típust ismétel, melyet Rafael teremtett meg a vatikáni loggiák egyik freskóján, a vörös tengeren való átkelésen. Ez a csoport, mely rendkívül alkalmas arra, hogy bármely kompozíciót harmonikusan zárjon le, Rafael óta három századon keresztül a leggyakrabban alkalmazott kompozíciótípusok egyike maradt, Ezt a szélesen ülő csoportot Achen utóbb már túlságosan nyugodtnak és talán kevéssé elevennek érezte és helyébe három alakot tett. A nő a gyermekkel változott formában, jellegzetesen manierista séma szerint félalakokban nyúlik fel alulról a képbe; melléjük egy félig térdelő alak került — tehát ugyancsak félalak — e gyik lábát szerencsétlen merevséggel balra kinyújtva. Három nyugtalan vertikális, mint három fellobogó lángnyelv. Az elgondolásban volt talán szép lelkitartalom, a 1 R. A. Peltzer: Der Hofmaler Hans von Aachen, seine Schule und seine Zeit. Jahrbuch d. K. S. d. A. K. 1912. 95. 1. és utána Katalog der königl. Gemäldegalerie zu Schieissheim. 1914. 3208. sz. 2 Peltzer: id. m. 95. és 161. 1. a képnek a Frankfurt a. M.-i domonkosok templomában egy jobb kivitelű ismétlését említi, mely a Feyerabend-család epitáfiumául szolgált, D. E. Baóóermann Jordan: Unveröffentlichte Gemälde alter Meisler aus dem Resitze des Bayerischen Staates. III. Schieissheim. Leipzig. 1910. 21. tábla. 8. lap. a képnek egy műhelyismétlését említi a seitens!elleni bencéskolostor képtárában, melyről azonban Peltzer nem tesz említést. 3 E rajznak a schleissheimi képpel való összefüggését tőlem függetlenül már Meiler Simon is felismerte.