Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)

Dr. Hoffmann Edith: A Szépművészeti Múzeum néhány német és németalföldi rajzáról

selője Jolian van Lintelo, kinek életkörülményeiről semmit sem tudunk. Munkái közül is csak néhány rajz volt eddig ismeretes, hét, részben teljes nevével szignált rajz a düsszeldoríi Akadémiában és egy falusi szerelmespárt ábrázoló, biszterrel lavírozott tollrajz a frankfurti Städel-lele gyűjteményben,

1 melyek közül három az 1619-es évszámmal van ellátva. E ritka művésznek két impozáns rajza a Delhaes-léle hagyatékkal került Múzeumunkba. Ezek lényegesen jobb művésznek mutatják Lintelót, mint eddig ismert rajzai. A tussal és fehér fedőfestékkel hatásosan felrajzolt alakok Simon és Pál apostolokat ábrázolják (15—1C>. ábra). Mind a kettő a művész névjelzésével és az 1628-as évszámmal van ellátva s így rajzaink nemcsak a művész munkáinak ismeretéhez, hanem életrajzához is fontos adalékot szolgáltatnak, mivel működési ideje most már 1619-től 1628-ig bővül. Stílusából következtetve 1628-ban már öreg ember lehetett, úgy hogy halála éve nem eshetik messze az utóbbi évszámtól. Meglepő, hogy későbbi rajzai — melyek pedig már Rembrandt fellépésének idejébe esnek — erősebben manierista ízűek, mint a korábbiak, de előadásában tagadhatatlanul szép, nagy lendület van és formáiban komoly erő. Nyilvánvaló, hogy két rajzunk a tizenkét apostol sorozatába tartozik s valami nagyobb rendelésből kifolyólag, egyszerre készült. Hogy a rajzok nem önmagukért készültek, hanem nagyobb méretekre való átvitelre, azt nemcsak az alakok monumentális hatásra törekvő formáiból következtethetjük, hanem abból is, hogy a papiros kockázva van. A tervezetek körül vannak ugyan vágva, de azért méreteik a művész elgondolása szerint általános arányaikban nagyjából ugyanolyanok lehettek, mint ahogy a rajzok most mulatják. S ebből a magas, karcsú formából talán arra lehet következtetni, hogy a lapok üvegablakokhoz készüllek mintarajzokul. Néhány XVII. századi hollandiai rézkarcoló munkáját, melyek a művészek ismert rézkarcaihoz készültek előképül, más alkalommal

2 volt módomban bemutatni s itt csak röviden utalok e megállapításokra, —• inkább a felsorolás teljessége kedvéért. Múzeumunkban található az ifjabb Jacqueá de Gheynnék. (1595— 96 körül — 1638 után) — ki a XVII. század elején élő hollandiai rézkarcotok egyik legvonzóbbika — Szent Pált ábrázoló ceruzarajza. (Az Esterházy-gyüjteményben Ribera, a Múzeumban C. Maratta művei közé beosztva.) A tanulmány előképül szolgált a művésznek 1616 körül készült rézkarcához

3 s rendkívüli szépsége mellett már azért is nagyon fontos, mert de Gheynnék ezen kívül már csak kevés rajzát ismerjük. Kompozícióinak bizarr alakjai az enyhülő manierizmusban gyökereznek, de már a naturalizmus felé törekszenek. A század közepének Olaszországot járó művészei közül Jan Bothnak (1610— 1658), a ((hollandiai Claude Lorrainï)-nek kedves tollrajzát őrzi Múzeumunk, mely 1 Inv. No 2784. képe közölve: R. Schrei). Stift und Feder. Zeichnungen allor Zeiten und Länder in Nachbildungen. Frankfurt. 1927. I. mappa. 20. tábla. 2 Hoffmann E. XVII. századi hollandi rézkarcotok rajzai a Szépművészeti Múzeumban. Magyar Művészot, 1925. 270—277. lap. :i L. Burchard: Die holländischen Radierer vor Rembrandt. Berlin, 1917. 91—93 és 173. 1. (i. szám. E rézkarc nagyméretű olajfestésű másolatát mini ismeretlen XVII. századi spanyol művész munkáját néhány éve szerezte meg a British Museum. Repr. 'I be Connoisseur. 1923. 239. 1.