Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 5 1927-1928 (Budapest, 1929)
Dr. Hoffmann Edith: A Szépművészeti Múzeum néhány német és németalföldi rajzáról
kevésbbé önálló művészként, mint inkább társszerzőül ismerjük őt: Rubensen kívül Jakob Jordaens-nak. Frans Snydersnek, Cornelis Schutnak, Theodor Romboutsnak, Jan Boeckhorstnak is festett tájképi háttereket, azonban ismerünk tőle, noha egész kis számban, önálló munkákat is. Wildcns kompozíciói után több metszet is készüli, melyek közül első helyen áll a tizenkét hónap sorozata, tizenkét tájkép slaffage alakokkal. A sorozat folio lapjait hárman metszették : Hendrik Hondius, Andreas Stock ás Jakob Matham. Az első lapon, a januárt ábrázoló téli tájképen a következő feliratokat olvassuk: Joannes Wildens inventor — Henricus Hondius sculpsit et exc. 1614. 1 Az 1614-es évszámot bízvást az egész sorozat keletkezési évének vehetjük. Tb. von Frimmel 2 e sorozatról szólva, kiemeli annak régies kompozíciómodorát s felteszi, hogy az alakokat a két Jan Brueghel egyike rajzolhatta a tájképekbe. Frimmel, úgy látszik, azon a véleményen van, hogy a metszet-sorozat festmények után készült, mert a «hónapok»-at ott említi, ahol arról van szó, hogy a művésznek egyes elveszett festményei szerencsére legalább reprodukcióban fennmaradtak. xVzonban ha az évszámot tekintetbe vesszük, természetesnek fogjuk találni a sorozat régies modorát, mert Wildens, úgy látszik, csak 1620 körül kezdett Rubensszel együtt dolgozni s csak a vele való érintkezés fejlesztette művészetét modernebb irányban. Frimmel azon feltevését pedig, hogy a sorozat festmények ulán készülhetett és valamelyik Jan Brueghel készíthette az alakokat, megdönti a Szépművészeti Múzeum egyik rajza mely báró Podmaniczky László gyűjteményéből származik s báró Podmaniczky Gézáné ajándékaképpen 1914-ben került a Múzeumba (1914—22). Régi megjelölése Albertus Meyering művének mondta. Utóbb a Múzeum gyűjteményében mint XVII. századi ismeretlen németalföldi művész munkája szerepelt. 3 A csinos biszterrajz pontos előkép a tizenkét hónap sorozatának Május című lapjához, melyet Hondius metszett (11-—12. ábra). Mivel a rajz a metszettel méretben pontosan megegyezik és tükörképes, világos, hogy egyenesen a metszés céljaira készült. Különben a felírás is úgy szól, hogy Jan Wildens «invenit», nem pedig ((pinxit)), ami már magában is, ha nem is mindig, de leggyakrabban arra vall, hogy a reprodukció rajzról készült és nem festményről. Ami pedig a munkák egyöntető stílusát illeti, Frimmelnek ebben sem lesz igaza, mert az alakok ugyanavval a festékanyaggal, ugyanabban a modorban vannak odavetve, mint a tájképi elemek, s így joggal lehet, a Jan Brueghelck személyének kiküszöbölésével, az egész munkát Jan Wildens művének tartanunk. Flandriai művészek rajzai közül hátra volna még a brüsszeli származású, de Franciaországba telepedett Adam Francoiá van der Meulen (1631—1690) műve, egy tussal lavírozott, nagyméretű ceruzarajz. Van der Meulen Charles Le Brun meghívására, 1665-ben a párizsi gobelin-gyárban kapott alkalmazást. Itt 1 Wurzbach: Niederländisches Künstler-Lexikon. 1910. IL 288. lap. 2 Th. v. Frimmel: Beispiele aus der flandrischen Landschaftsmalerei des XVII. Jahrhunderts. (Bilder von Lukas von Uden und Jan Wildens.) Blätter für Gemäldokunde. 1905. 110. lap, :{ A Grafikai Osztály 1917 okt. kiállítása. L. Podmaniczky L. gróf gyűjteménye. 6. szám. Tájkép kiránduló társasággal.
