Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)

Divald Kornél és Iványi Béla: Az eperjesi Szent Miklós-templom

II. Endre királyunk 1233-ban egész sor monostor és káptalan számára kősót kiutaló lajstromában Eperjes 30(H) darab kősóval szerepel.

1 Ebből a város régebbi történetírói s a Szent Miklós-templom ismertetői arra következtettek, hogy a kiutalás az eperjesi plébános javára történt s a város akkoriban már ugyancsak népes és számottevő község leheteil. Hololt miként a Hernád alsó völgyében, a Terra Epuryes területén is a XII. század második leiében bevándorolt német alföldi és alsórajnai jövevények csak szétszórt telepeken laktak a magyar határőröktől már eljövetelük előtt megszállt földön, amelynek szinte minden hegy-, folyó- és dülő neve XIII. századbeli latinnyelvű okmányainkban magyar hangzású. A jövevények, akiknek régibb íróink a nyugati kultúra vívmányainak hozzánk való átültetését tulajdonították, különösen határszéli vidékeinken egyszerű földmívelő parasztok voltak, akiknek kulturális irányítására és lelki vezetésére királyaink a telepítéssel egyidejűleg monostorokat alapítottak. Bizonyos, hogy ilyen monostor a tatárjárás előtt a sárosmegyei Eperjes földjén is volt, de II. Endre sólajstroma nem erre vonatkozik. A Maros mellett Bulcs és Lippa közölt ugyanis valamikor szintén volt egy Eperjes nevű helység. Ennek monostora 1177-ben már létezett s a II. Endre oklevelében említett monostorok földrajzi sorrendje alapján biztosan meg lehet állapítani, hogy a kősó-kiutalás az aradmegyei Eperjes javára történt

2

). De ha a sárosmegyei Eperjes monostoráról a tatái járás előtt oklevelekben nincs is szó, a hagyomány emlékét mindmáig megőrizte s helyét is meg lehet állapítani. A monostorról, mint a szerzetesektől elhagyott telepről, azaz Szent László templomáról, a tatárjárás után okmány is megemlékezik. Bizonyos, hogy a Tárca alsó völgyében erdőket irtó és földeket mívelő németek is csak a tatárjárás után tömörültek népesebb községbe s 1247-ben utóbbi lakosai, a Theutonici de Epuryes már önhatalmúlag terjeszkednek és épen határsértésük teszi szükségessé a Lengyelországból, Koprzwynicaból a Terra Bardfa területére telepített cisterciták hosszan elnyúló birtokainak bejárását.

3 Ezt a király parancsára Tckus ispán, Újvár, az akkor még Abaújvárral egy megyét alkoló Sáros comese végzi, aki 1201-ben V. István rendeletére Echy comest is beiktatja a Terra Epuryesnek, azaz a Tárca folyótól nyugatra eső részének birtokába, lit, a nyugat felől a mai Eperjessel párhuzamosan húzódó erdős hegylánc egyik most is a szent királyról nevezeit fokán állott a monostorral kapcsolatos Szent Lászlótemplom, amely fölött, nyilván a tatárjáráskor elnéptelenedett monostorban, az 1261. évi oklevél szerint előbb Mikó solymár lakott.'

4 Szent László király temploma volt az első templom Eperjes mai területén, amely templom, bár a várostól félórányi járásra esett, a középkor végéig sem 1 A lajstromot Virág Benedek közölte a Magyar Századok c. művében. Toldy-féle kiadás, II. kötet, 79. 1. Az oklevelei részletesen ismerteti Marczali Henrik A magyar nemzet történele c. műnek (Szerk. Szilágyi Sándor) II. k.-ben, 434. 1. 2

) L. Karácsonyi János : Ismeivllen dél magyarországi monostorok. Történelmi és Régészeti Értesítő, Temesvár. 1905. — Továbbá: A pannonhalmi Szent Benedek rend története. XII. B. kötet 444. 1. és Márki Sándor Aradvármegye és Arad története. II. K. 74. és 383. I. :{ L. Archseológiai Értesítő, 1915. 107. 1. 4 Wenczel Guóztáv: Új okmánytár VIII. k. 11 —1.2. 1.