Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)

Dr. Hoffmann Edith: Henrik csukárdi plébános miniátor

sabb, kidolgozásuk aprólékosabb és finomabb, felfogásuk kevésbé realisztikus és vérszegényebb. Miután az 1481-től 1488-ig terjedő időből nem ismerünk Schreiertől semmi munkát, lehetséges, hogy ezt a fejlődést is megfutotta. Ez esetben tehát a pozsonyi csoport a művész működési idejét hét évvel tolná ki.

1 De az is lehet, sőt ez a valószínűbb, hogy Pozsonyban csak Schreiernek egyik tanítványa, műhelyének egyik tagja dolgozott, ki a mester modorát teljesen magába szítta. Ez a tanítvány lehetett pozsonyi származású is. Hogy Salzburggal és környékével művészi tekintetben mily erős volt kapcsolatunk ebben az évtizedben, mutatja egy másik magyarországi Missale is, mely megint egy egészen más kéziratcsoporttal függ össze. (13—14. ábra.) A magyar szakirodalomban e munkát is hazainak tartották, főleg azon körülmény hatása alatt, hogy a Missale előtt álló kalendáriumban a magyar szentek napjai, mint nagy ünnepek, külön ki vannak emelve. De ezt komoly érvnek nem tekinthetjük, ha meggondoljuk, hogy a magyar megrendelő természetesen magyar használatra alkalmas Missalét adott másolásra annak az akár külföldi, akár hazai kopistának, kit a munka elvégzésével megbízóit. Az évszámnélküli kézirat valamely magyarországi bencés-kolostor számára készült s ma a salzburgi Studienbibliothekban van.

2 A kézirat teljesen osztrák-bajor jellegén kívül a salzburgi egyházmegyéből való eredetre vall az a körülmény is, hogy az igen termékeny műhely — melyből kikerült — tudomásom szerint csupán a salzburg-tiroli körzetnek^ dolgozott.

4 Ez az ugyanazon időben kimutatható kettős salzburgi kapcsolat arra int, hogy a polilikai összebogozódás és a területi szomszédság szempontját művészi vizsgálódásainknál ne becsüljük kelleténél kevesebbre. Minden nép művészete ki van téve különféle hatásoknak és a legtermészetesebb hatás a közvetlen szomszédtól várható. Ezt föl kell ismernünk, ha valahára tisztán akarunk látni a régi magyarországi művészet kérdésében. DR. HOFFMANN EDITH 1 Eichler: Id. ni. 142. I. A művész életidejét kl). 1430 1481-re leszi. 2 Könyvkiállítási kalauz, 1882. 55. sz. — A külföldi irodalom figyelmét elkerülte, hogy a naptárban és ;i litániában benne vannak a magyar szentek és így minden fenntartás nélkül osztráknak veszik a darabot. E. Hacher: Salzburgs Miniaturmalereien. Mitteilungen der Gesellschaft für Salzburgs Landeskunde. IX. Salzburg, 181)6, 248. 1. — Tietze: Id. m. 49. sz. Cod. V. 1. B. 23. :5 H. ./. Hermann: Die illuminierten Handschriften in Tirol. Leipzig, 190."», 237. I. Az 1495-ben készült salzburgi Missalét a bécsi JNalionalbibliolhekban (Cod. lat. 1778.) Salzburgban készültnek mondja, de ez tévedés. Másolója az augsburgi származású Johannes von Werd (14. ábra), kinek működési helyét pontosan nem ismerjük. 4 Az osztrák művészeti irodalomban e csoportnak többször is összeállított egyél) darabjai: Salzburgi Missale. Salzburg, Studienbibliothek. V. 1. A. 12. Tietze: Id. m. 42. sz. — Salzburgi Missale. U. o. V. 1. A. 11. Tietze: Id. m. 43. sz. — Brixeni Missale. Innsbruck, Universitätsbibliothek. 51. sz. Hermann : Id. ni. 151. sz. — Salzburgi Missale. Slams im Oberinntal. Cisztercita-kolostor könyvtára. 3. sz. Hermann : Id. m. 240. sz. Missale 1466-ból. Klagenfurt, Museum Budolfinum. V» sz. A. Eióler : Die illuminierten Handschriften in Kärnten. Leipzig, 1907. 5. sz. — Brixeni Missale. Wien. Nationalbibliothek. Cod. lat. 1782 és Salzburgi Missale. 1495-ből. U. o. Cod. 1778. Hermann : kl. m. 237. I. 240. sz.— Missale Bomanum. H. Tietze: Die Denkmäler des politischen Bezirkes Melk. Wien. 1909. 341—342. 1. 353 kép. — Ezenkívül a sl.-lloriani Stiftsbibliothekban találtam teljesen egyező díszítésű passaui Missalékal. Cod. II. 19. és III. 8. stb. stb.