Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)

Dr. Hoffmann Edith: Henrik csukárdi plébános miniátor

szalagfonalos díszítésben meglepő egyezéseket találunk is az olmützi püspök Missaléjával, ezek amott is régies maradványok az új művészeti forma-nyelvben. Egyetlen egyszer, egy pellengérre állított házasságtörő nő ábrázolásánál gondolhatnánk arra, hogy Henrik miniátor naturalisztikumra törekedett, de ez a naturalisztikum sem megy túl az előző évtizedek általánosan kedvelt, tréfás lapszéldíszítésein, az ú. n. drolériákon. Kis miniaturáit és kevéssé változatos ornamentikáját Henrik plébános nyugodt és letompított színekben festette meg. Az ő művei mellett a Missale három lapja, a Kánon előtti lap Krisztus keresztrefeszítésével (5. ábra), mely kép utólag külön pergamen lapon van a könyvbe beillesztve, a kánonkezdő lap, melyen Krisztus az Olaj lak hegyén van ábrázolva (4. ábra) és a címlap fele az Angyali üdvözlettel (3, ábra) egészen más modort mutatnak. Ezekben új hang szól hozzánk. Az alakok mögött városképek jelennek meg (a két előbbin), vagy legalább is felhős ég (angyali üdvözlet). Az alakok rajzában is természethűségre törekszik a művész, a vonalasrajz és a kontúrvonalak erős hangsúlyozása eltűnt s inkább festői felfogásnak adott helyet. Végül a lapszéleken élénkszínü levelek és a XV. század második felének jellegzetes, késő gótikus, tarka virágai és madarai tűnnek elénk. Ezt a vidám és eleven világot — mint említettem — egy század választja el a csukárdi plébános munkáitól.'

1 E különös tény magyarázatát megkapjuk, ha tekintetbe vesszük a Missale sorsát azóta, hogy megrendelője, Imreíia János őrkanonok, meghalt. A kéziratnak minden bizonnyal ott kellett maradnia Pozsonyban, mert a XV. század végén újra Pozsonyban találjuk, még pedig — amint azt Varjú Elemér megállapította — Ilan János pozsonyi kanonok birtokában, aki a címlap jobboldali keretében sajál kakasos címerével festtette át Magyarországnak a magyar pólyákból és Anjouliliomokból összetett címerét, Han Jánosnak nem ez volt egyetlen könyve. A pozsonyi káptalan őrzi egy pompás Graduáléját, mely pontosan keltezve van az 1487—4488. évekre.

2 A gyulafehérvári Missale három lapjának és a pozsonyi Graduale miniaturáinak (0. és 7. ábra) összehasonlítása meggyőz arról, hogy itt egyazon kéz munkáival állunk szemben. Ugyanazok a formák, ugyanaz az üde színezés és ugyanaz az ornamentika. Han János igen puritánnak találván a régi könyvet, felfrissít tette azt azzal a művésszel, akinek munkája megfelelt Ízlésének. E művésztől való tehát a Batlhyány-Missaleban a Kánon előtti kép a maga egészében (ö. ábra). A címlapon (3. ábra) : az angyali üdvözlet a régi iniciálé kereteibe beillesztve, az alsó, felső és jobboldali lapszéleken a régi, geometrikus keretnek színes virágokkal és levelekkel való díszítése és a jobb alsó sarok angyala. A baloldali keret érintetlenül maradt, éppúgy, mint a belső lapok iniciáléi és lapszéldíszei. (V. ö. különösen a 19. v. lap díszét. 2. ábra.) Régi a címlap alsó keretének cserfaleveles, szép 1 Nagyon találóan jegyzi meg Díváid id. m.-ban, bogy «a Krisztust a keresztfán ábrázoló festmény kitűnő távlata a Képes Krónika miniaturáihoz képest úgy hal, mintha a kél kódex festésének ideje között évszázados volna a különbség'). 2 Knauz N. : A pozsonyi káptalannak kéziratai. Esztergom, 1870, 5. sz. — Könyvkiállítási kalauz. 1882, 44. sz. — Dankó J. : Id. m. 2. sz.