Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)

Dr. Hoffmann Edith: A Szépművészeti Múzeum néhány olasz rajzáról

A második rajz (13. ábra) éppen úgy, mint az első, szintén a Szépművészeti Múzeum tulajdona (E. 6. 29.). Régebben ez is Paolo Veronese, utóbb pedig Taddeo Zuccari műveként szerepelt. E darab csak töredék : a lapot későbbi időben körülvágták és hozzátoldással fölül-alul kerekké egészítették ki, úgyhogy csupán Krisztus csoportja maradt meg. Itten a művész Krisztus alakját megfordította és azt az állást adta neki, melyet ezentúl mindvégig megtart. Körülbelül a végső megoldásnak megfelelően áll már a jobboldali ostorozó is. Időrendben a harmadik a berlini Kupferstichkabinet rajza (14. ábra), mely már csaknem egészen olyannak mutatja a kompozíciót, mint aminőnek a freskón látjuk. A berlini rajzzal minden részletében megegyezik az Uffizi-gyűjtemény egy vázlata (11. 029. sz.). A végleges fogalmazásban u művész csak az előtér alakjainál tért újra vissza az első gondolathoz. A baloldali katona újra kitekint a nézőre s újra a jobboldali katona tartja a löviskoszorút. A freskót keretelő két oszlop keskenyebbé és összefogottabbá tette a kompozíciót, de ez a maga egeszében az első friss vázlathoz képest sematikusabbá vált, úgyhogy az alkotást Voss is

1 Federigo gyöngébb munkái közé sorolja. A múzeum egy harmadik rajza (E. 6. 47.), mely régidő óta Poccetti nevét viselte, ugyancsak Federigo müve és tanulmányul készült a római S. Caterina dei Funari-templomnak 1573-ban festeti egyik freskójához, szent Katalin lefejezéséhez (16. és 17. ábra). Federigo ezt a festményt is nagy gonddal készítette el, mint azt a képhez készült több részlettanulmánya és kompozicióvázlata mutatja, melyek nagy része a flórenci Lffizi-gyüjteményben maradt fenn. Főleg Caterina alakját tanulmányozgatta

2

, aztán külön a kép tervezetét, melyet lassan érlelt a befejezésig.

3 Különösen érdekes egy kompozició-tervezet az Ufíiziben,

4 melyen az általános elrendezés szempontjából már készen áll a kompozíció, de a művész utóbb mégis minden részletében átdolgozta azt. E vázlatról Andrea Scacciati Taddeo Zuccari neve alatt készített szép aquatinta-lapot (12. ábra).

r> Csaknem végleges formájában mutatja a kompozíciót a Szépművészeti Múzeum rajza, Az alakok elrendezése gazdagabb, talán kissé zsúfolt és kevésbbé világos is lett s a kivégzésre parancsot adó lovas alakja a bal előtérből a jobb középtérbe helyeződött át. A háttérben, úgy mint az Uffizi-beli vázlaton, szent Katalin kerékcsodáját látjuk, mely a végleges megoldásban egészen igénytelen kis jelenetté törpülve, a jobboldali háttérbe szorult és helyét lapályos vidéket feltüntető nyugodt tájkép foglalja el. Egyszerűbbek és nyugodtabbak lettek a csoportok s ezáltal a múzeumi rajz nem kellemes zsúfoltsága is enyhült. A XVI. század második felének felsőolaszországi mesterei közül mindenekelőtt a velencei iskola képviselői, nevezetesen Tintoretto (1518—1594) az, kinek az iro1 H. Voóó : Id. m. II. 458. 1. és 455. 1., 177. fig. 2 Uffizi. 11,108. sz. Caterina alakja két változatban külön, 13,894. sz. Caterina és a két hóhér (Taddeo Zuccari alatt beosztva). :1 Uffizi 10,984. sz. 4 Uffizi 11,182. sz. 5 A llórenci képtár rajzainak publikációjában. Firenze, 1766. 30. sz.