Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)
Dr. Hoffmann Edith: Henrik csukárdi plébános miniátor
slilizáll szalagja Szűz Mária alakjával is. Az összehasonlítás e lapon igen tanulságos. Egymás mellett kiegyenlítetlenül állnak a csukárdi plébános stilizált és Han János illuminátorának naturalisztikus virágai. Élesen elkülönülnek a két illuminátor színei is, ami különösen a zöld színnél feltűnő. Henrik plébános nyugodt olívzöldet használ, a fiatalabb mester pedig élénk sárgás-zöldet. A kánonkezdő lap (4. ábra) mai formájában nem nyújt világos képet. A felső balsarkot, a Krisztust az Olajfák hegyén ábrázoló iniciálét és a hozzá tartozó lapszéldíszítést Han János festtette a lapra, ugyanígy az alsó lapszél alján levő díszt is ; földíszíttette madarakkal és levelekkel a lap többi részét is, mely csinos szalagfonadékaiban talán még a régi mester munkáját is őrzi. Ezt azonban teljes bizonyossággal állítani nem lehet, mivel az efajta szalagfonadék sokáig él az ornamentikában és még a XV. század végén is fellelhető. E részek színezése arra vall, hogy ha rajzuk esetleg nem is a fiatal művésztől való, ez mindenesetre átfestette őket. A Hannák dolgozó miniátor ornamentikájának legjellegzetesebb formái közé tartozik egy levélpár, mely három gömbből tevődik össze, továbbá egy hegyesebb faj fa és egy olyan levélpár, melynek kimagasodó, kígyózó, kemény gerince van. Han János Graduáléjának ornamentikája minden ízében megegyezik a gyulafehérvári Missale ornamentikájával — termeszei csen a csukárdi plébánostól származó elemek elhagyásával. S hogy minden kétségünk eloszoljon, a virágok közé szórt aranygömbökben háromféle poncoló-szerszámmal benyomoft mustrál találunk itt is, ott is, melyek tökéletesen egyformák a két kéziratban, tehát ugyanazon szerszámokkal készültek. A gyulafehérvári Missale miniaturáinak naturalisztikus eleme tehát nem Henrik plébánostól származik, hanem száz évvel későbbi, amikor már egyáltalában nem meglepő és újszerű, hanem csak megfelel az akkori — mégpedig nem is a legújniódibb — általános gyakorlatnak. IIa e művésznek egyéb pozsonyi munkáit keressük, még néhány — ugyanazon évekből származó — kéziratra találunk, melyekben az ő kezére ismerünk. Első helyen áll egy Missale a M. Nemzeti Múzeum könyvtárában, melyet Magdalena Rosentalerin ajándékozott 1488-ban a pozsonyi székesegyháznak. 1 A nem nagyon gazdagon illuminait könyv ornamentikája teljesen egyező a Han-féle két könyv díszítésével és kétségtelenül ugyanazon művész munkája. Ezenkívül ide tartozik a pozsonyi káptalani könyvtár egy másik Graduáléja. 2 Vájjon vannak-e egyéb tőle származó kéziratok is Pozsonyban, arról nem nyilatkozhalom, mert a kódexek megtekintését a könyvtár vezetősége megtagadta tőlem. Az a kérdés már most, hogy a művész pozsonyi volt-e ? Vagy még óvatotosabban fogalmazva meg a kérdést: Pozsonyban dolgozott-e? A könyvek szép sora, mely a pozsonyi egyház számára készült, erre enged következtetni. Döntő érvül azonban ez el nem fogadható, mert van rá példa, hogy magyarországi Missalékat külföldről rendeltek, sőt éppen ezen időben és Pozsony számára is. Fon1 Cod. lat, 219. 2 Knanz : A pozsonyi káptalannak kéziratai. 4. sz. Szépművészeti Múzeum Evkönyvei, IV.
