Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)

Hekler Antal: Bellerophon és Pegasos

BELLEROPHON ÉS PEGASOS GÖRÖG DOMBORMŰ A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN A mellékelten bemutatott pompás relief (1. ábra; m. : 33*5 cm, szél.: 37 cm), mely a római Villa Carpegnából származva (Matz Duhn : Antike Bildwerke in Rom III. Nr. 3559.), az Arndt-gyüjteménnyel a Szépművészeti Múzeumba került (Hekler: Az antik plasztikai gyűjtemény. Gl. sz.) s alakját tekintve, egykor valószínűleg fogadalmi stélé koronázó díszéül szolgált, Bellerophon és a Pegasos küzdelmének typologiailag is magában álló, rendkívül eredeti, drámai tömörséggel és szenvedéllyel telített művészi megfogalmazása. A széles talpon álló dombormű pereme részben letörött, részben pedig lefaragták. Az idők viszontagságai a figurális kompozíciót sem kímélték. Bellerophon homloka és jobb alsó karja megcsonkult, elnyúló jobb lábszára pedig teljesen hiányzik. Ugyancsak letörött a Pegasos orra, feltámaszkodó jobb első lába és jobbszárnyának szegélye, melyet egykor külön darabból faragva, érccsappal erősítettek meg. A márványtoldásnak ez a gyakorlata, melyet a renaissance-szobrászat mélyen megvetett (rappezzare), a görög művészetben már az archaikus kortól kezdve általános volt. A szárnyas Pegasoson ülő Bellerophonnak, aki a monda szerint Glaukon vagy Poseidon fia, a chimaera ellen vívott küzdelmét a görög festők és szobrászok már a legrégibb időktől kezdve számtalanszor feldolgozták. Képe Pausanias tanúsága szerint már a Bathykles-alkotta amyklsei trón (Kr. e. 550 körül) s a Kr. e. 548 után épült delphii Apolló-templom díszítései sorában is szerepelt. (Euripides: Ion 201—203; Paus. III, 18, 13.) Az epidaurosi Asklepios-templom Kr. e. 380 után Thrasymedes által faragott arany-elefántcsont kultusz-szobrának trónján ugyancsak helyet kapott a Bellerophon-mondának ez a záró fejezete. (Paus. II, 27, 2.) A kisművészet emlékei sorában is gyakran találkozunk Bellerophon és a chimaera viadalának képével. A legelterjedtebb, festett edények és gemmák által is népszerűsített képtypus Bellerophont a Pegasoson ülve ábrázolja, amint lándzsát szegezve támad rá a magasból az alatta fenyegetőn kuporgó, ugrásra kész szörnyre. (Furtwängler : Antike Gemmen T. 27, 21; 46, 14; Lippold : Gemmen und Kameen T. XLIX, 2.) Ez a római szarkofágokon is elterjedt képtypus (Robert: Die antiken Sarkophagreliefs. I. T. VIII—

IX.) egy Dunapentelén előkerült dombormű tanúsága szerint századokkal később még a távoli Szépművészeti Múzeum Evkönyvei. IV. 1