Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)
Sirén, Osvald: A Szépművészeti Múzeum néhány korai olasz képéről
csatlakozik Bernardo Daddi kis oltárképeihez ; az MGCCXLV évszámot mutatja, sajnos, szerzőjének neve nélkül. Ezen évszám alapján, valamint a festmény általános jelleméből arra következtethetünk, hogy az nyilván Flórencben készült abban az időszakban, amikor ott túlnyomó volt a sienai befolyás, miként ezt Bernardo Daddinak, továbbá a Santa Crocebeli Cappella Bardi-t díszítő freskók (11. ábra) mesterének, szerintünk Maso di Banco-nak művein is megállapíthatjuk. Nekem úgy látszik, hogy Ambrogio Lorenzetti-nek rendkívüli hatása észlelhető ezen a kis képen, amely másfelől nem készülhetet másutt, mint Flórencben. A legjobb llórenci művészek a Lorcnzettiek művészetének bűvkörébe kerültek ez időtájt és ezt a hatást a tiszta giottoi hagyományok másodrendű képviselői nem voltak képesek ellensúlyozni. Kétségtelenül igen előkelő mesterrel állunk itt szemben, aki képes volt a Sienából kapott művészi hatásokat felszívni, a nélkül, hogy ezáltal saját művészi egyéniségéről lemondana. Hiába igyekeznénk őt identifikálni, ha csupán az angyaloktól környezett Madonnát festette volna; azonban az utóbbi környezetében levő szentek, különösen a szemben ábrázolt Szent Péter és Szent János típusait más festményekről már jól ismerjük. Szent János a fivére annak a hosszúszakállas férfiúnak, aki Constantin császár mellett áll a Cappella Bárdi freskóján, amely a sárkány gyilkos lehellete által megölt két mágusnak Szent Szilveszter által való feltámasztását ábrázolja, ugyanezen és az utánakövetkező freskón ábrázolt két nézőnek arctípusa pedig ugyanaz, mint Szent Péteré. Ezen az úton haladva, könnyebb lesz folytatni az összehasonlítást ugyanezen művész más munkáival. Elsősorban említem meg közülök a philadelphiai John G. Johnson-gyüjteményben levő polyptychont, amely a Madonnát és négy szentnek a mellképét ábrázolja (12. ábra), s amelyen a szemben álló alakok, Szent Miklós és Szent Magdolna kiválóképen hasonlítanak a budapesti oltárképen ábrázolt szentekhez, sőt a Madonnához is. Ugyanennek a művésznek munkái közé lehet sorozni egy másik polyptychont, amely a flórenci Santo Spirito jobboldali kereszthajójának egyik oltárán van és a Madonnát négy szenttel ábrázolja. A Madonnát ábrázoló középső rész, különválasztva a négy szenttől, rossz állapota ellenére is ritka érdekességű, mert nyilvánvalóan mutatja a sienai iskola befolyását, különösen a Szent Szűz finom és tökéletes megmintázásában. Ugyanezen művész negyedik munkája a San Rómeóitól származó, híres Pietá, mely jelenleg az Uflizi-ban van (13. ábra). Ez a festmény több bámulatot keltett, mint a Irecento idejéből való számos flórenci alkotás, mert a legmeghatóbb témát az ábrázolás rendkívüli harmóniájával egyesíti. Ebben a világosságával kitűnő kompozícióban az ünnepélyes és drámai bensőség kontemplációvá alakult át, amelyet tökéletességgel fejeznek ki a horizontális és vertikális vonalak. Az alakok, úgy tetszik, inkább elfojtják fájdalmukat, semmint szabad folyást engednének neki. A művész minden eszközzel elmélyíteni igyekszik a motívum sugalmazó célzatát. Nem kerül fáradságba megállapítani számos hasonlatosságot az ezen festményen ábrázolt agg férfiak és a Santa Croce Bardi-kápolnájának alsó freskóin ábrázolt nézők között. Ki volt azonban ez a mester? A feleletet már megadtuk e kérdésre, amidőn Maáo di Banco nevét említettük a Santa Croce Bardi-kápolnájának freskóival
