Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)

A Szépművészeti Múzeum 1924-1926-ban

zoló nyolc kőnyomatú lapot adtunk cserébe. Ugyancsak a Nemzeti Múzeum igazgatósága adta át V. Katzlernek Benedek Lajos lova­got, Dauthage-nak gróf székhelyi Majláth György országbírót, Marastoni Józsefnek gróf Pálffy Móricot és egy ismeretlen művésznek báró Sennyey Pál kir. tárnokmestert ábrá­zoló kőnyomatát. 1925- ben a Képcsarnok képgyűjteménye néh. Paczka Ferencnek öt olajfestményével gyarapodott, melyeket a művész kevéssel ha­lála előtt ajándékozott az intézetnek. E képek Görgey Artúr tábornok, Jankovich Béla volt vallás- és közoktatásügyi miniszter, Jászai Mari színművésznő, Prohászka Ottokár püs­pök és özv. Báth Györgyné képmásai. Közü­lök az utóbbi letétként az Orsz. Báth György­Múzeumban helyeztetett el. Viszont apadt a leltári állomány két darabbal, Barabás Mik­lósnak Ormay (Auffenberg) Norbert 1849-iki honvédezredest és nejét, szül. Bozsváry Vil­mát ábrázoló festményeivel, melyeket még a Magyar Nemzeti Múzeum vett át 1885-ben letétül s melyeket a letéteményező örökösei most visszakértek és visszakaptak. A grafikai gyűjtemény 28 lappal gyara­podott, melyek közül 23 vétel, öt darab aján­dék. Az előbbiek vegyesen metszetek, kő- és fénynyomatok s részint történelmi személye­ket és csoportokat ábrázolnak, részint vise­let- és látképek. Az utóbbiak közül ki kell emelnünk Fiume városának M. Moro és E. Bezza által készített, Deák Ferencnek 1861­ben ajánlott nagyméretű kőnyomatú látképét, melyet Klauzál Gábor ny. min. tanácsos aján­dékozott. A többi grafikai lapot, még pedig : gróf Barkóczy Ferenc, gróf Batthyány József, gróf Esterházy Imre és Oláh Miklós érsekek­nek a Bohn-féle pesti nyomdában, 1850-ben ké­szült kőnyomatú arcképeit Wandraskó Bálint intézeti metszetkonzervátor adta ajándékul. 1926- ban a Történelmi Képcsarnok állo­mánya csak a szobor- és rajzgyüjteménynél mutat némi gyarapodást. A szoborgyűjtemény vétel útján Kisfaludi-Strobl Zsigmondnak Horthy Miklós kormányzót ábrázoló kis bronz mellszobrával szaporodott, a rajzgyűjtemény anyaga pedig Than László két darab vázlat­könyvével, melyek legnagyobbrészt vízfestésű magyar táj- és viseletképeket és rajzokat tar­talmaznak. g) Hopp Ferenc-Keletázsiai Művészeti Múzeum. A Hopp Ferenc-Keletázsiai Művészeti Mú­zeum 1924-ben örvendetesen gyarapodott és színvonala a gyarapodás következtében lénye­gesen emelkedett. A gyűjteménybe átszárma­zott új anyag részben letét a Magyar Nem­zeti Múzeum Bégiségtárából és Néprajzi osz­tályából, valamint Budapest Székesfőváros gróf Zichy Jenő-féle gyűjteményéből, részben aján­dék, részben pedig vétel. A Nemzeti Múzeum­ból átvett újabb anyagból lényegesen emeli a Hopp-Múzeum színvonalát a gróf Zichy Jenő által gyűjtött és annak idején a Nemzeti Mú­zeumnak ajándékozott régi kínai bronztár­gyak sorozata, melyek közt Han-korszakból (Kr. e. 206— Kr. u. 221.), sőt valószínűleg még ennél korábbi időből való dísztárgyak, fegy­verek, alabárdok és egy kard, valamint a Han-, T'ang, (618—907) és Sung-korszakból (960— 1127) való kerek tükrök foglalnak helyet, to­vábbá bárom indiai fafaragvány, melyekről annyi állapítható meg, hogy XVI. századbeli alkotások és egy jain-templom szobordíszé­hez tartoztak. A székesfőváros által letétül átengedett Zichy Jenő-féle tárgyak közül egy ókori kínai bronzharang és több Han-kor­szakbeli bronztükör a legértékesebbek. Mind­ezek az említett régi kínai bronztárgyak azért fontosak a Hopp Ferenc-Múzeum szempont­jából, mert a gyűjteményben, midőn az állam átvette, a Ming-korszakbelieknél (1368—1644) régibb tárgy alig volt kimutatható. Igen be­csesek, nemcsak mint tényleges gyarapodás, hanem erkölcsi szempontból is, Londonban élő honfitársunknak, Schwaiger Imrének, a nagyérdemű műbarátnak ajándékai {24 darab), melyek a múzeum indiai és kínai csoportját gyarapították hézagpótló tárgyakkal. Külö­nösen figyelmet érdemel két, égetett agyag­ból készült kínai szobrocska, melyek a gyűj­teményben Keletázsia ókori plasztikájának első képviselői. A Schwaiger Imre által ajándékozott három kínai tusfestmény szin­tén alapvető jelentőségű a kínai festőművé­szeti csoport kiépítése szempontjából. A budd­hista szobrászatnak egyik ritka képviselőjét, egy vörös homokkőből faragott sziámi Buddha­fejet szintén neki köszönhetjük. A múzeum tulajdonában levő legszebb indiai miniatűr is az ő ajándéka. Az általa régebben ajándéko­zott Gandhara szoborgyüjteményt ez évben is gyarapította egy darabbal. Egy másik örvendetes ajándék az a tizen­két ókori kínai bronztárgy, melyet Porkay Márton volt szíves megszerezni a múzeum részére a Sproesser A. G.-féle gyűjtemény árverésén. E bronzok a Kr. e. II— III. század­ból valók, annak idején egy császári fogatot díszítettek {lelőhelyük a Honan tartományban fekvő Lohan) és koruk díszítőművészetének érdekes emlékei közé tartoznak. Tanulságos

Next

/
Oldalképek
Tartalom