Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)
Pigler Andor: XVIII. századi osztrák festők rajzai a Szépművészeti Múzeumban
lanságából következik, hogy a ló megrajzolása helyenként bizonytalanságot mutat. Az egésznek hatása mégis monumentális s kivált az alak mozdulata és portrészerű arcvonásai vannak kitűnően megragadva. 1 Tróger számos tanítványa közül gyűjteményünkben csak Franz Kaspar Sambach (1715—1795) és Joseph Ignaz Mildorfer (sz. 1719., megh. a XVIII. század második felében) szerepel néhány rajzzal. Az előbbinek egy részlettanulmánya, a mennybeemelkedő Istenanyja, amint már Dr. Antal Frigyes is megállapította, a morvaországi Slaup búcsújáró templomóban 1752-ben festett mennyezetképhez készült. .Jól összevág ezzel az a körülmény, hogy rajzunk hátoldalán a művésznek 1752 január 1-én (iödingben kelt leveléből egy töredék olvasható. A slaupi freskó teljes kompozicióvázlata a bécsi Albertina gyűjteménynek többízben közölt lapján maradt fenn. 2 Sambach és Mildorfer minden fenntartás vagy lényegesebb módosítás nélkül fogadták el közös mesterüknek rajztechnikáját. Ezen az alapon egy régebben a kremsi Schmidt neve alatt szerepelt rajzról, mely a felbőkön helyet foglaló Joachimot és Annát, továbbá Erzsébetet a kis Keresztelő Szent Jánossal és Simeont, a főpapot ábrázolja, 3 már Otto Benesch megállapította, hogy valójában Tróger valamelyik tanítványától származik (14. ábra. 1915-iki vétel, 90. sz. Tollrajz tussal. Mag. 195; szél. 25*3 cm.). A meghatározást most pontosabbá tehetjük. A rajzot Mildorfer készítette azon nagy kupolafreskójának egyik csoportjához, melyet 1743-ban a hafnerbergi (Alsóausztria) plébániatemplomban festett. (15. á.) 4 A XVIII. század második felének két legnagyobb osztrák festőjét, a kremsi Schmidtet és Maulbertschet, gyűjteményünkben kevesebb számú, de az eddigieknél is reprezentálóbb súlyú rajz képviseli. Az a végletesen festői látásmód, mely ennek a két mesternek határozott különállást biztosít az osztrák barokk történetéljen, természetesen rajzaikon is meghatározó fontossággal bír. De mindkettőtől birunk olyan lapokat, melyek egyszersmind híven beszámolnak a század utolsó évtizedeiben végijement nagy fordulatról és vagy tárgyi, vagy formai tekintetben élesen rávilágítanak a legnagyobb egyéniségeket is meghódító, új. klasszicisztikus korszellemre. Egyik nagy vázlatrajzának tárgyát Martin Johann Schmidt (1718—1801) igen jellemző módon maga adta meg a hátoldalra írott soraiban : «Das Nidere Felt | Wie die Zeid mit der Wahrheidt am Tag | khumbt Vnd die luger Zu boden ligen» (IG. ábra. 1924-iki vétel, Bielin János adományából, 1055. sz. Tinta tollal, tus ecsettel. Ceruzával előrajzolva. A földön fekvők csoportjában némi fehér fedőfesték. Négyzetes beosztás. Mag. 44; szél. 1 G'8 cm.). Chronos, hatalmas szárnyait szétterjesztve, jobbjában kaszát tartva suhan át a kopár vidék felett. Baljá1 Gyűjteményünk egy további Troger-rajzát, Zenélő angyalok, mely a győri freskóműnek 1747-ben festeti szakaszához készüli, közöltem A győri Szent Ignác-templom és menynyezetképei c. monográfiámban. Budapest 1923. 15. tábla, leni. 2 Deutsche Schulen 36. luv. Nr. 467G. Először közölve az Albertina-publikációban, 770. sz. :i K. Garzarolli-Thurnlackh: Das graphische Werk Martin Johann Schmidt's. Wien 1925. S. 50. rajzunkat mint a kremsi Schmidt tanítványának, Anton Mairnak munkáját említette. 4 V. ö. Österreichische Kunsttopographie. Bd. XVIII. Wien, 1924. S. 292 ff.
