Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)

Pigler Andor: XVIII. századi osztrák festők rajzai a Szépművészeti Múzeumban

Lipót megdicsőülését ábrázolja. (4. ábra. Delhaes T. hagy. Tinta tollal, híg ins ecsettel. Mag. 268; szél. 15 cm. Gyüjtőbélyegek : Lugt 1468., 761.) A szent kitárt karokkal, jobbjában zászlót tartva, a felhőgomolyagon fél térdre ereszkedve száll a magasba : Martin Altomontcnál sztereotip beállítás, mely ismét a római barokk művészetből ered.

1 A felhőn fekvő angyalka a hercegi koronát tartja, lent pedig néhány odavetett vonásban Bécs városképe ismerhető fel. A «Martinus Altomonte))-val jelzett lap nem annyira művészi kvalitásainál, mint inkább történeti szerepénél fogva érdemel figyelmet. Eddigi tudomásunk szerint az idősebb Altomonte ugyanezt a tárgyat háromszor dolgozta fel; ilyen oltárképei vannak a bécsi Szent Lipót-templomban, a heiligenkreuzi kolostorban és a zwettli kolostor templomában. Rajzunk az utóbbi festményhez áll legközelebb s azonos lehet azzal a vázlattal, «Bozzelt»-el, melynek alapján 1736 március 23-án Melchior von Zaunack, zwettli apát Altomonteval a Szent Lipót-kép tárgyában szerződést kötött.

2 Sok tekintetben hasonlít Altomonte rajzainak lelki és formai habitusához Dániel Grannak (1694—1757) az a nem nagy igényű, de jellegzetes lapja, mely hat angyalt ábrázol, minden környezetből kiragadva és szabályosan elosztva őket a téglányalakú papíron. (5. ábra. 1915-iki vétel, 89. sz. Tinta tollal; tus ecsettel. Mag. 287: szél. 207 cm.) Nemcsak a formakezelés kötöttsége, hanem magában az a körülmény is, hogy itt hat alak egészen elszigetelten és önálló létre hivatottan jelenik meg, ugyanarról a plasztikai látásmódról tesz bizonyságot, mint a mesternek óriási mennyezetfreskói, melyek általában az egyenletes térkitöltés, a viszonylag tektonikus képszerkesztés és a tömegek világos kifejtésének elvét követik. Fény és árnyék nem mint önálló térképző vagy kifejezésben" tényező szerepel, hanem szolgálója a formák plaszticitásának és szerkezeti világosságának. Minden jel a mellett szól, hogy Gran fejlődésében a francia udvari művészet tanulmányozása legalább is olyan jelentékeny nyomot hagyott, mint velencei és nápolyi tanítómestereinek, Sebasliano Riccinek és Francesco Solimenának hatása. Csak ilyen klasszicisztikus hajlandóság mellett keletkezhettek a miénkhez hasonló mintalapok, a kiapadhatatlan formakincs erecskéi, melyek mindennél találóbban jellemzik Gran józan komponálási módjának lényegileg additív eljárását. Az ilyen mintalapoknak nyilván idegen mintaképek felhasználásával összeállított anyagából mester és tanítványai bármikor gyorsan meríthettek egy-egy épen szükséges motívumot. így pl. a bal felső sarokban látható angyal előfordul Grannak azon a kupolafreskójón, mely az alsóausztriai Stein egykori kapucinus-templomában van.

3 Az eddig bemutatott lapokkal szemben művészi kvalitás és történeti érdekesség jobban fedi egymást azoknál az oltárképekhez készült kompoziciótanulmányoknál, melyeket gyűjteményünk a déltiroli származású bécsi festőtől, Michelangelo línterbergertől őriz (1695—1758). A Szentlélek alászállását ábrázoló lap 4 V. ö. Simon Vouef képével, Szt. Lajos megdicsőülése, a drezdai képtárban ; repr. W. Weiábach: Hie Kunst des Barock. Berlin, 1924. S. 308. 2 J. Klauá : id. m. 55. old. — E képtípus későbbi nagy elterjedtségét bizonyítja Gustav Adolf Müller egyik rézmetszete, Karl Aigen rajza alapján, melyre dr. Hoffmann Edith úrnő, a Szépművészeti Múzeum grafikai osztályának vezetője volt szíves figyelmünket felhívni. 3 Österreichische Kunsttopographie. Bd. 1. Wien, 1907. Tal'. XX.