Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)

Dr. Hoffmann Edith: A Szépművészeti Múzeum néhány olasz rajzáról

Tiepolo másik rajza, mely Nebehay Gusztáv ajándékaképen 1923-ban került a múzeum gyűjteményébe, egy kék papírra vázolt vöröskrétarajz (55. ábra). Bő köpenybe burkolt álló férfialakot ábrázol s a mester érett korszakának egyik legnagyobb és legfontosabb kompozíciójához készült tanulmányul, a würzburgi rezidencia lépcsőházának 1753-ban befejezett mennyezetképéhez (56. ábra). Az egész munka tárgya az Olimpus és a világrészek, tulajdonképpen mitológiai köntösbe öltözve : az egyháznak az egész földtekére kiterjedő hatalma. A főoldalon van Európa, hol a tudományok és művészetek hódolnak Karl Philipp von Greiffenklau arcképének, melyet geniusok ragadnak a magasba.

1 Az előtérben, a lépcsőkön Balthasar Neumann építész és más udvari lisztviselők portréalakjai mellett ott látunk egy bő köpenyben álló magas férfit, ki a néző felé tekint. Ez az alak, mely egy hollandi diplomatát ábrázol,- sokáig úgy szerepelt, mint Tiepolo önarcképe (noha ő ugyanezen festménynek egy sokkal szerényebb helyén örökítette meg magát). Félreismerhetetlen, hogy a múzeum rajza éppen ehhez az alakhoz készült tanulmányul. Ugyanaz a mozdulat, ugyanaz a fej mind a két művön, csak a köpeny jellegzetes haj tékának a rajzon nagyon is leeső vonalát javította meg a művész a végleges fogalmazásban. A rajz a würzburgi freskóhoz készült töméntelen egyéb tanulmánnyal papirosanyag, forma és modor tekintetében is tökéletesen megegyezik. A múzeum két rajza tanulságosan képviseli Tiepolo művészetét, amennyiben nagy időköz választja el őket egymástól s így mintegy nyomon követhetjük a mestert a lazább és szabadabb festőiség felé való törekvésében. A rajzanyag rendszeres feldolgozása vonta maga után azt, hogy több száz darabot, mint mááolatot ki kellett selejtezni az eredeti rajzok sorozatából. Ezek közül csak néhányra akarok kitérni, olyanokra, melyek a művészeti irodalomban ismeretesek és ott mint eredeti munkák szerepelnek. Mindenekelőtt szólnunk kell négy rajzról, melyeket L. Fröhlich-Bum

3 Parmigianino műveiként publikált. Ezek: két Madonna-rajz, Jupiter imádása és a Jézus-gyermek keresztelő szent Jánossal és egy báránnyal. A két Madonnarajz (E. 4. 12.a és E. 4. 12.b) Fröhlich-Bum szerint a mesternek 1531 körül készült, ma a drezdai képtárban levő képéhez, a Madonna della Bosához szolgált tanulmányul s arról tanúskodik, hogy a művész mennyire szerette a szép vonalat és a hosszú, keskeny árnyékokkal modellált formál. A hosszú, hegyes, különálló ujjakkal rajzolt kezek pedig Fröhlich-Bum szerint olyan formát mutatnak, mely utánmetszőknél és utánzóknál sematikussá vált. Azonban Parmigianino művészetének kitűnő ismerője e pontban téved. E rajzokban a formák csakugyan sematikusak és élettelenek, ami főleg az egyik rajznál (58. ábra.), a Madonna arcának kifejezéstelen vonalánál tűnik föl, de e rajzok épen 200 évvel készültek Parmigianino festménye s nagyon valószínűen Parmigianinonak ma elveszett két rajza után. Ugyanis a clair obscur-fametszetek XVIII. századi kiváló művelője, Anton Maria Zanetti 1722-ben metszett két szép lapot e rajzokról (B. 5. és 6.), 1 E. Sack: Id. in. 1!)7. és 102. 1. - P. Malmend: Id. ni. 39. 1. :{ L. Fröhlich-Bum: Parmigïanino und der Manierismus. Wien, 1921, 42. 1.