Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)
Dr. Hoffmann Edith: A Szépművészeti Múzeum néhány olasz rajzáról
mögéje kerül és térdre ereszkedve a kis földpad mögül — melyen Mária és a gyermek ülnek — kínálja gyümölccsel. I tóbb ez a megoldás sem elégíti ki s József alakját egyedül, még egy újabb változatban, állva rajzolja a vázlat mellé. A művésznek a legszebb megoldást próbálgató, töprengő keresését pompásan világítja meg ez a rendkívül szép lap s mutatja, mily fontos szerepe volt nála a vonalak melódiájának. Amikor egy alakot elmozdít helyéről, rögtön utána rendeződik a többi alak, úgy, ahogy azt az egésznek harmóniája kívánja. A lap érdekességét még fokozza az a körülmény, hogy pontosan meg tudjuk állapítani, a mester mely képéhez készültek a lelkiismeretes tanulmányok. A genuai Palazzo Rosso őrzi Maratta egyik legbájosabb képét, a Pihenés a pusztában 1 címűt (45. ábra). A kép jobboldalán meg találjuk a köpenyéből gyümölcsöt kínáló József alakját, csaknem egész pontosan a vázlat szerint, csak kissé élénkebb mozgással. Minden egyéb részlet a további érlelésnél újra, teljesen átformálódott s a magasságban az angyalkoszorú vidám és kedves motívumával záródott le. Maratta életrajzában Bellori 2 pontosan leírja ezt a képet és elmondja, hogy Niccolö Maria Pallavicini őrgróf számára készült. Bellori a keletkezés idejét nem határozza meg pontosan, azonban még néhány darab felsorolása után rátér az 167 ( .)-ben készült munkákra A Maratta egyéb munkáival való összehasonlítás is valószínűvé teszi, hogy a kép a hetvenes évek végén készült, mely években Maratta Madonnái elérték monumentális nagyvonalúságuk és nemes méltóságuk teljességét, de kötöttségükön még nem érzik a közeledő Will, század feloldó ereje. A másik kompozíció, melyet Maratta ugyanezen a papiroslapon próbálgatott, Dianával foglalkozik (16. ábra). A téma Diana és Aktäon, az esemény minden stádiumában. Csupa részlettanulmány, csak egyszer kapjuk az egész tervet együtt, A vázlatokból világosan látszik, hogy a művész szeme előtt Domenichinónak a római Galleria Borgheseben levő «Diana vadászata)) c. műve lebegett. Például az előtérben, a sekély patakban heverésző nimfa tökéletesen ugyanabban a helyzetben van mind a két kompozíción, csakhogy Domenichinónál elölről látjuk, Marattánál ellenben háttal fordul. Ez a sok tekintetben szembeötlő hasonlatosság okozhatta, hogy Meder ezt a vázlatlapot Domenichino művének tekintette. Azonban a rajz egész modora mutatja, hogy 50—60 évvel későbbi, mint a festmény. Nagyon valószínű, hogy e vázlatok a Pihenő családdal körülbelül egy időben, egy Diana és Aktäon című festményhez készültek tanulmányul, melyről Bellori azt mondja, hogy a művész Don Lorenzo Colonna gran Contest abile számára festette. Marattának egy másik, pontosan azonosítható kompozíciója is van a gyűjteményben, Mária mennybemenetele (E. 11. 12.), egy lavírozott tollrajz (47. ábra). Az apostolok az emelvényen nyugvó koporsó körül csoportosulnak; János félrehúzza a 1 0. Graáóo : Catalogo descrittivo ed illustrate dei quadri antichi e moderni delle Galleria di Palazzo Bianco r Rosso. Genova. 1909, 78. 1. 14. sz. — H. Voóó: Die Malerei des Barock in Rom. Berlin, 192."), 600. 1., a képnek két változatát ismeri Szent-Pétervárott. - G. Bellori: Vila di Carlo Maralli pittore. Roma, 1731, 71). 1. :í Bellet i : Id. m. 77. 1.
