Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)

Dr. Hoffmann Edith: A Szépművészeti Múzeum néhány olasz rajzáról

Foto. Orlandini. 37. ábra. Francesco Gavazzone : Flóra és Zelir. (Modena, képtár.) egyik szép kis rajza, mely eddig az ismeretlen mesterek munkái közé volt beosztva, ehhez a festményhez készült tanulmányrajzul. A rajz csak Cremona és szent Himerius alakját adja (40. ábra). Nyilván ez a két alak volt az, mely a művészt legelsősorban érdekelte. Ezeken a kész festménynél sem sokat változtatott, csak a mellettük levő oroszlánt helyezte közelebb a csoporthoz, amivel ennek szép vonalát megrontotta ugyan, de helyet nyert a kép közepén egy tájkép számára, mely a két csoportot egymástól elválasztja. A kép egész stílusát tekintve, 1600 körül keletkezhetett. Modorában világosan mutatja a századforduló művészének küzködését az új kifejezési formákért. Szent Homobonus alakja még jóval konvencionálisabb és megkötöttebb s rajta még mindig érzik Bernardino Campi hatása is. Viszont szent Himerius és Cremona csoportja, mely színben is rendkívül szép, már a kialakuló barokk felé mutat, A felsőolaszországi festészet döntő hatása alatt fejlődött ki Lodovico Cardi da CigoH (1559—1613) érdekes művészete. Mint a llórenci XYTI. századbeli festőiskola feje — a llórenci Annibale Carracci egyike volt azon művészeknek, kik a századforduló válságát megoldáshoz segítették és a festői stílust uralomra juttatták. Másszóval megteremtették a barokk-stílust a festészetben.