Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)
Dr. Hoffmann Edith: A Szépművészeti Múzeum néhány olasz rajzáról
33. ábra. Szent Rókus .alamizsnát osztogat. Guido Reni rézkarca A. Carracci képe után. (Tükörképben.) tere ismeretlen, ugyanezt a kompozíciót mulatja (35. ábra). Lehet, hogy a rajz a festményhez készült vázlatul, de az is lehet, hogy a festmény oly képnek egykorú kis másolata, melyhez a rajz tanulmányul készült, mert a rajz és festmény bizonyos mértékben modorbeli eltérést mutat. Annibale Carracci bolognai kartársai közül Franceáco Cavazczone-nak (vagy Cavazzoni, 1559—1612 után), Bartolommeo Passarotti tanítványának találjuk rendkívül szép vöröskrétarajzát a gyűjteményben (36. ábra). A rajz, (E. 7. 23.), mely az Esterházy gyűjteményben «Annibale Carracci)), utóbb a múzeum gyűjteményében «Lodovico Carracci» és «Lanfraaco», «Lanfranco ulón?» elnevezéseket viselte, egy felhőkön ülő nőt ábrázol koszorúval. Amint sikerült megállapítanom, e lap a modenai képtár egyik szép festményéhez készült tanulmányul, mely Flórát egy Zefirrel ábrázolja (37. ábra).' 1 A kis Zefír a rajzon még hiányzik, Flóra alakja azonban a fej és a kar tartásában mutatkozó csekély eltérésektől eltekintve, általában egyezőnek mondható a rajzon és a festményen, csakhogy az előbbi frissebb, közvetlenebb, szabadabb és szebb, mint a festmény. Ennek keletkezésére vonatkozólag A. Venturi folytatott eredményes kutatásokat. 2 A modenai képtárban ugyanis négy egyező formátumú, mitologikus tárgyú kompozíció található, melyek közül Venust Annibale Carracci, Vulkánt Agostino Carracci művének tartják régtől fogva. Flórát és Opit pedig régebben Lodovico Carracci művének nézték. 3 Venturi azonban a modenai levéltárban ráakadt egy levélre, melyben Cornelio Lambertini gróf 1 S. Ricci: La R. Galleria Estense di Modena. I. La Pinaeoteca. Modena, 1925, 287. sz. 2 A. Venturi: La R. Galleria Estense di Modena. Modena, 1883, 42-46. 1. 3 Ilyen elnevezéssel készítőit a festményekről rézkarcmásolatot Oliviero Dauphin is. L. Robert-Dumeánil : Le peintre-graveur français. Paris, 1850, VIII. k. 258. 1. 5. sz. 19*
