Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)

Dr. Hoffmann Edith: A Szépművészeti Múzeum néhány olasz rajzáról

testvérének, Agostinonak és Lodoviconak segítségével elkészítené a képet. A válaszban a kongregáció tagjai arra kérik Annibalét, bogy sajátkezűleg és még a nyár folyamán fejezze be munkáját.

1 A kép tehát minden bizonnyal el is készült ekkor pendant-ul Camillo Procaccininek egy képéhez, mely szent Rókusi a betegeket gyógyítva ábrázolja. (Ma szintén a drezdai képtárban.) A Szépművészeti Múzeum egy pompás krétarajza (E. 7. 19.) e fontos festménynek egyik legérdekesebb alakjához, a laligát toló, jobboldali féríihoz készült tanulmányul (32. ábra). A rajz az irodalomban nem ismerellen, már Meder

2 is felvette nagy rajzpublikációjába. De ő az alaknak Annibale képével való kapcsolatát nem ismerve föl, a rajzot egyszerűen a Carracci-iskolából származó akttanulmánynak tekintette. A rajz azonban oly kitűnő és közvetlen, hogy utánrajzolásnak tekinteni semmi módon nem lehel s azonkívül magán viseli Annibale rajzainak sajátos jellegét s így méltán sajátkezű munkájának tekinthetjük. Ennek a behaló természeti tanulmányon alapuló hátfigurának mozdulati eleme, mint a XVI. századnak számos alakjánál — Annibale eklektikus elveinek is megfelelően — Rafaelre vezet vissza. A rövidülésben levő, széles, izmos hát, a kar tartása, a jobbról visszaforduló fej, mind teljesen megegyeznek a madridi 31. ábra. Giovannini metszete L. Carracci freskója után. 1 H. Tietze : Annibale Carracci s Galerie im Palazzo Farnese und seine Römische Werkslätte. Jahrbuch der Kunsthistorischen Sammlungen des allerh. Kaiserhauses. XXVJ. 1907, 57. lap. 2 1427. szám.