Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)

Dr. Hoffmann Edith: A Szépművészeti Múzeum néhány olasz rajzáról

gazdag kompozíció-vázlatát mutatjuk be. A Garracci-műhely egyik legfontosabb és legnagyobbszerű vállalkozása volt az, mikor 1592 körül a bolognai S. Michèle in Bosco-templom keresztfolyosóját díszítették számos nagyarányú freskóval. E munkákból, melyek szent Cecilia és szent Benedek életét és csodáit ábrázolták, jóformán minden elpusztult már. Némely helyen még sejteni lehet a régi festmény körvonalait, máshol már ezeket sem s ma csak G. Giovannininek a sorozat után készült pontos metszeteiből alkothatunk magunknak fogalmat a kompozíciók eredeti szépségéről.

1 A legépebben megmaradt jelenetek közül való az, melyen Totila látogatása szent Benedeknél van elmondva (31. ábra). E kompozíció egy korábbi vázlatát őrzi a Szépművészeti Múzeum (E. 7. 33.). Az Esterházy-gyüjteményben Lodovico Carracci neve alatt volt lajtsromozva, a múzeum gyűjteményében azonban a ((római iskola)), majd utóbb a ((Polidoro da Caravaggio» elnevezést nyerte (30. ábra). A rajzhoz képest a freskó érdekes változtatásokat mutat, melyek a kompozíciónak határozottan javára váltak, főleg a főalakok csoportjait illetőleg. Míg a rajzon a szent az épület mélyén mintegy elveszve, szerzetestársai között ül és nem is látszik tudni hatalmas látogatójának megérkezéséről, addig a festményen helyéről felemelkedett és Totila elé siet. Ezáltal belép a cselekménybe és csoportja sokat nyer súlyban. Viszont Totila letérdepelése is indokoltabbá válik. Totila csoportja is sokat változott. E csoport elrendezése, úgy látszik, sok gondot adott a művésznek, mert már magán a rajzon is szükségesnek tartott bizonyos korrektúrákat: a már megtervezett csoportra ugyanis később gondosan külön darab papírt ragasztott rá és erre vázolta újabb gondolatát. A bolognai eklektikusok legnagyobb mesterétől, Lodovico Carracci unokaöccsétől, Annibale Carraccitól (1560—1609) is fontos darabokat bír a múzeum. E művész egyik legszebb és leggazdagabb vásznát, az alamizsnát osztogató szent Rókus képét, a drezdai képtár őrzi (33. ábra). A szent antik oszlopcsarnok magas lépcsőjén áll és pénzt oszt szét a pestistől sanyargatott, körülötte tolongó nép között, A jobb előtérben egy hatalmas termetű és izomzatú férfi taligára fektetelt súlyos beteget tol maga előtt. Balról pénzt számláló asszonyok és gyermekek változatos sokadalmát látjuk. A kép keletkezésének körülményeiről pontosan vagyunk értesülve. 1595 júl. 8-án kelt Annibale Carraccinak a festmény megrendelőjéhez, azaz a reggioi S. Rocco-kongregációhoz intézett levele, melyben elmondja, hogy több mint hét éve dolgozik e munkáján, melyre a kongregációtól már előleget is kapott. Őszre Odoardo Farnese bíbornoktól meghívást nyert a római Farnesepalota díszítésére, addig tehát a legsürgősebb munkákat igyekszik befejezni, főleg azokat, melyekre már előlegeket vett fel. Amivel nem képes elkészülni, azt részben magával viszi Rómába, részben Lodovico Carraccival fejezteti be. Kéri tehát a kongregációt, hogy vagy vegye vissza az előleget, vagy engedje meg, hogy a képet Rómába magával vihesse és ott nyugodtan befejezhesse. Ha azonban a rögtöni szállítást kívánnák, mégis megkísérelné a lehetetlent lehetővé tenni és 1 II claustro di S. Michèle in Bosco, descritto da C. Malvaóia ed intagl. de G. Giovannini. Bologna, 1696. Másodszor kiadta Zanetti 1776-ban.