Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)

Dr. Hoffmann Edith: A Szépművészeti Múzeum néhány olasz rajzáról

mintegy középpontból kifelé törekvő formák nyüzsgése áll elő. Erről a csoportról Tintoretto két rajzot készített egyazon lapon, mely az Uffizibcn (13,008. sz.) van (21. és 22, ábra). Ha ezeket a — Handeln szerint két különféle renaissancc-szobor után készült — lanulmányokat egymással összehasonlítjuk, kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy valamennyi összetartozik és mind ugyanazon előkép után készült. Az Atlasszobornak gondolt alak nem lehet Atlas, mert minden rajz, de főleg az elölnézetben és hátulról készült felvételek világosan mutatják, hogy a lábak a térdtől fogva erősen szétválnak és felhúzódnak, a lábfej nem vízszintesen nyugvó, hanem lekonyuló s az erősen összehúzódó test a teherhordás funkciójának kifejtéséhez okvetlenül szükséges szilárd állás lehetőségét is nélkülözi (20. ábra). A Sámsonnak gondolt alak pedig nem más, mint ugyanaz az alak, azonban újabb helyzetben, teljesen szembefordulva és ezúttal úgy fektetve, hogy az arc 19. ábra. Tintoretto: Tanulmányrajz. ^Budapest, Szépművészeti Múzeum.)