Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)
Dr. Hoffmann Edith: A Szépművészeti Múzeum néhány olasz rajzáról
A múzeum másik Salviati-rajza (E. 5. 1.) Krisztus siratását ábrázolja (6. ábra). Régi felírás Salviatinak tulajdonítja s így szerepelt az Esterházy-gyüjteményben is. A múzeumban utóbb Rosso Fiorentino nevét vette fel. Salviati néhány későbbi munkájával való összevetés igazolja a lap régi megnevezésének helyességéi. Nevezetesen, van ennek a művésznek két festménye, melyek ugyancsak Krisztus siratását ábrázolják. Vasari beszéli, hogy Salviati, midőn 1541-ben Rómába visszatért, csakhamar a S. Maria deli' Anima-templom egyik kápolnájának kifestésére kapóit megrendelést. A művész a falak nagyméretű freskóin 1557-ig dolgozott s végül a főoltárra Krisztus siratását festette meg, szintén freskóban. E munka közeli kapcsolatokat mutat egy kisméretű olajképpel, mely ma a Pitti-gyüjteményben van (7. ábra) s melyeta Palazzo Vecchio freskóival való tökéletes rokonsága alapján újabban szintén Salviatinak tulajdonítanak. 1 E két műnek körülbelül egyidőben kellett keletkeznie. Velük, de különösen az utóbbival egészen meglepő egyezéseket mutat a múzeum említett rajza. Szinte ugyanazokat az alakokat, típusokat látjuk itt más csoportosításban s a kompozíciót mind a kettőben ugyanaz a laza összeállítás jellemzi. A Psyche-rajzhoz képest azonban az egész munka stílusa elárulja a csaknem húsz évi különbséget. Krisztus alakjában a manierista-előadás ellenére természetesen szintén Michelangelo hatását érezzük, de a törékeny, finom asszonyalakok tartása, fejmozdulata, kezei már a teljesen kialakult manierizmus felfogását mutatják. A flórenci manierizmus legfőbb képviselőjétől s Salviati benső barátjótól, Giorgio Vaóaritól (1511 —1574) két rajzot őriz a Szépművészeti Múzeum. Mind a kettő a Palazzo Vecchio freskóihoz készült tanulmányul. Az első, egy lavírozott biszterrajz (E. I. 23.), angyaloktól körülvett, lebegő férfialakot mutat két variánsban (8. ábra). E rajz az Esterházy gyűjteményben Tizian, a múzeum gyűjteményében Rronzino nevét viselte. 2 A lapon ezt a felírást olvassuk: «S. paulo portato in cielo» ; a vázlat végleges alkalmazásánál azonban ez a téma módosult, amennyiben szent Pálból az angyalok seregétől hordott Isten alakja lett. Az oválissá alakított mezőt balról még egy kis angyal tölti ki, kezében könyvet tartva, melyben az alfa és ómega betűket olvassuk, jobbról pedig egy, a világgömböt tartó angyalka. Ez a kompozició allegorikus ábrázolásoktól körülvéve egy mennyezetfestmény közepét alkotja, mely a Palazzo Vecchioban X. Leó pápa kápolnáját díszíti (9. ábra), ugyanazt a kápolnát, melyben azelőtt Rafael Pitti-beli képe, a Madonna deli' Impannata volt felállítva. Ezt a kápolnát Vasari. saját előadása szerint, Cosimo hercegnél töltött szolgálatának második szakában, tehát 1555 után festette. Mivel először a palota újonnan épült fölső emeletét, a Quartiere degli Elementit kellett kifesteni, a kápolna díszítésére nem került mindjárt sor, hanem csak valamivel későbben, az alsó termek kifestésének alkalmával. Azután következett az óriás méretű Sala dei Cinquecento s mindez, noha végleg csak 1572-ben fejeztetett be, nagyjából már 1565-ben, Cosimo herceg esküvőjekor készen állt. A falképek e hajszolt előállítása mellett természetes, hogy Vasari mind a felső, mind az alsó 1 Azelőtt Gerolamo da Carpi neve alatt volt kiállítva. Az elnevezést már G. Frizzoni helytelennek tartotta : Osservazioni cri ti che intorno ad alcuni quadri della Galleria degli Ul'tizi e Pitti. Hassegna d' arte, 1905, V. 85. lap. 2 így szerepelt a múzeum 1911-iki kiállításán. 132 sz.
