Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 4 1924-1926 (Budapest, 1927)

Dr. Hoffmann Edith: A Szépművészeti Múzeum néhány olasz rajzáról

érdekes. Sajátos, helyenként erősen megnyomott vonalvezetése van, mely elevenné teszi s a michelangeleszk, erőteljes formák kontúrjait kis, félkörüen ívelt vonalak lánca alkotja. A XVI. század derekának egyik legnagyobb jelentőségű flórenci művésze, Franceáco de* Roóói másnéven Salviati (1510—1563) volt, kinek művészete mintegy átmenetet jelent az érett renaissance törekvéseitől a voltaképeni manierizmus kibontakozásához. A művésznek két rendkívül szép rajzát bírja a Szépművészeti Múzeum. A munkákat nagy idő választja el egymástól és így a mesternek egész fejlődését bemutatják. Az egyik, kék papíron lavírozott biszterrajz (E. 3. 48. a.), tanulmány egy fiatal nő alakjához, kinek uszályát egy kis gyermek és egy szolga nő hordozza (4. ábra). Jobbról nyolcszögű karaj van vázolva, jelezve a kompozíció formáját, melyhez a három alak tartozik. E rajz, mely az Esterházy-gyüjteményben Polidoro, a múzeum gyűjteményében* az ((Ismeretlen mester» megjelölést, majd később Parmiggianino nevét viselte, Salviatinak, egy a maga korában igen híres festményéhez készült tanulmányul, melynek keletkezési körülményeiről Vasari kimerítően tájékoztat. Elmondja ugyanis, hogy midőn a művész 1539-ben Velencébe érkezett, Grimani pátriárka nyájasan fogadta s már néhány nappal megérkezése után megbízta egy nyolcszögű olajfestmény készítésével, mely Psychét ábrázolta, akinek szépsége miatt, mint egy istennőnek, tömjénnel és fogadalmi ajándékokkal hódol a nép. A festményt a pátriárka egyik szalonjának mennyezetén alkalmazták Camillo Mantovano dekoratív festményei és Francesco da Forli Psyche meséjéből vett képei között. Salviati e munkája, mely Vasari szerint gyönyörű és Velence legszebb festménye volt, ma már elveszett,

1 de — amint azt H. Voss megállapítása óta tudjuk 2 — a kompozícióról fogalmat ad egy korabeli clair obscur lap, melyet Antonio da Trento vagy Niccolo Vicentino készített.

3 1 Fr. p. Hadéin : C. Ridolfi (Le niaraviglie dell' arte) kiadásában. Berlin, 1914, 24Ü. 1. 2. szelj. — H. Voóó : Die Malerei der Spätrenaissance in Rom und Florenz. Berlin, 1920, I. 234.1. — Gottóchewákiéó Gronau Vasari-kia'dásukban (Strassburg, 19u6, VI. 281. 1., 29. szelj.) azt állítják, hogy a kép még ma is megvan a Grimani-palotában. (S. Maria Formosa t. mellett.) 2 H. VOÓÓ : Kompositionen des Francesco Salviati in der italienischen Graphik des XVI. Jahrhunderts. II. Mitteillungen der Gesellschaft für vervielfältigende Kunst. 1912, 62. 1. :{ A. Bariách: Id. m. XII. 125. 1., 26. sz. — S. D. Paóóavant : Le peintre graveur. Leipzig, 1864, VI. 222. 1., 26. sz. S. ábra. Vasari : Szent. Pál mennybemenetele. (Budapest, Szépművészeti Múzeum.)