Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 3. 1921-1923 (Budapest, 1924)
Lederer Sándor: Piero di Cosimo egy fel nem ismert képe
PIERO DI COSIMO EGY FEL NEM ISMERT KÉPE 1 Az a kérdés, hogy ki festette Szépművészeti Múzeumunknak Pulszky Károly vásárlásaiból származó és ikonográfiái szempontból sem érdektelen Volto Santoképét, 2 még épenséggel nincs végleg tisztázva. Midőn most, eltérve azoktól a tekintélyektől, akik véleményüket eddig nyilvánították, az annyiszor félreismert Piero di Cosimóban látjuk a festmény mesterét, egyúttal újabb példát szolgáltatunk arra, hogy Pulszky Károlynak annak idején annyira megtámadott szerzeményei között még mindig vannak félreismert és teljesen ki nem aknázott értékek. Valóban : il tempo è galantuomo. Talán nem felesleges elsősorban is a kép ikonográfiái oldalára röviden kitérni. A renaissance korai virágzása idején Matteo Civitali (1482—84) tervei szerint elegáns tempietto-t építettek a luccai S. Martino-templomban 3 per honore del Vultu Sancto et reverentia et hornamento della chieóa maggiori diluccha. Ez a tempietto foglalja magában azt a fából faragott feszületet, amelyet a legenda szerint Szent Nikodemus angyalok közreműködésével a Megváltó tökéletes hasonmásaként készített. Miután a Szentföldön csudálatos módon felfedezték, Gualfredus püspök a 782. évben bukkant reá, mire — a hagyomány szerint — a Megváltó vérét tartalmazó kehellyel együtt Joppéban hajóra tették. A legcsodásabb események következtek be ezután: a csodahajó, kormány és evező nélkül, a tenger áramlatára bízva megmenekült a viharok és kalózok elől és Toszkána partján kötött ki, itt két, járomba még sohasem fogott, szabadjára engedett bika által vont szekerén Luccába jutott el, ahol a lakosság ünnepélyes menetben fogadta és vette át. Míg az ugyanabban a hajóban elhozott kelyhet civódások elkerülése végett 1 Ezt a dolgozatot a szerző 1920. február havában írta és adta át az Évkönyv szerkesztőjének. A benne tárgyalt kép újabban már Piero di Cosimo műveként van kiállítva a képtárban. — Szerk. 2 92. (1100.) szám. Fára festve. Magassága P59, szélessége 1/205 méter. :í Maestro Matteo dovesse far tutto cio che párra richiecha il debito dell' arti, con tutto suo isforrscr et ingiegno — mondja a megrendelési okirat. V. ö. Michèle Ridolfi, Scritti d'arte e d'antichità. Firenze 1879, 127. 1. Szépművészeti Múzeum Évkönyvei. III. 2
