Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 3. 1921-1923 (Budapest, 1924)

F. Takács Zoltán: Jegyzetek Munkácsy ifjúkorához

memoárok bevezető sorainak hangulatát, mint épen a látomásszerű háborús tájkép sejtelmes távlati hatása, gyászos szürkeségű és helyenkint lángvörös égboltja. A nagy idők csodás zenéje azonban nem hangzott ki egyszerre a művész lelkében. Ellenkezőleg : végigkísérte őt egész életén át és jóllehet változott formában, ugyanazt mondatta vele mindig legbensőbb perceiben, Maradjunk azonban, amennyire lehet, a dolgok sorrendjénél. 1868-ban jelent meg Szokoly Viktor szerkesztésében a Honvéd Album, néhány legnevesebb művészünk, Wagner Sándor, Liezenmayer Sándor, Benczúr Gyula, Jankó János és Szinyei Merse Pál illusztrációival. Munkácsy is rajzolt hozzá két lapot, melyeknek alapértékein a jókora művészi szabadsággal sokszorosító fametszet sem változtatott. A két ábrázolás közül az Újoncozás az érdekesebbik,

1 mert felfogása különösen egyéni, közvetlen és drámai. Voltaképen nem is a verbuválást magát, hanem a legények búcsúját ábrázolja. A hazulról szökni akaró kamaszíiút, kit anyja erőszakkal tart vissza hirtelen elhatározásától. A komoly elszántsággal búcsúzó férjet, kinek felesége zokogva roskad térdre az utca porában. A lelkesen nótázó legényeket. Az apát, ki sietve vált még gyermekével egy búcsucsókot. A lemondással távozó öreget, ki családjának azzal az érzéssel mond istenhozzádot, hogy ez már másképen nem is lehet. « Mindnyájunknak el kell menni b> Két alak szorítkozik a képen a szemlélő egyszerű szerepére: egy farkátcsóváló komondor és a mezitlábos kis gyermek a vesszőparipával, csákóval és tölténytáskával. Ez utóbbi alak sokat mond, mert önmagát képzelte bele a művész. ö ugyanis hazánk sorsfordulójának idején ép ily kicsi, gondtalanul játszadozó bámész gyermek volt, ki egész világnézetét megalapozó első benyomásai épen oly eseményekből merítette, amilyeneket a Honvéd Album számára örökített meg. Az Ujoncozások emléke eleven maradt Munkácsyban később is. Hozzáfordult újra a 70-es években, mikor egyénisége már ki tudta fejteni teljes erejét. Más is az ekkor festett kép minden vonásában, mint a külsőségeiben iskolai hagyományokhoz ragaszkodó 1868-iki rajz. A festmény alakjai többet fejeznek ki arcukkal, mint gesztusaikkal. Az asztal végén ülő árvalányhajas parasztlegény néma mozdulatlansága, az arcvonásain rajzolódó elszántság, dac és a szertekalandozó gondolatok nyoma több forradalmi erőt éreztet, mint a Honvéd Album számára rajzolt mozgalmas jelenet. így festi a szabadságharcot Munkácsy Mihály, ki abból nem a szuronyrohamok mámorító emlékét vitte magával az életbe, hanem valami kimondhatatlan belső melegséget, valami nemes melancholiát. Ha mélyebben nézünk a mester alkotásaiba, észrevehetjük, hogy azok1 Eredetije előbb a bécsi Lobmeyer-gyűjteményben volt. (Aukció-Katalógus 302. sz. Ugyanott reprodukciója is megjelent). Ma Ernst Lajos (Budapest) tulajdona.