Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 3. 1921-1923 (Budapest, 1924)
F. Takács Zoltán: Jegyzetek Munkácsy ifjúkorához
JEGYZETEK MUNKÁCSY IFJÚKORÁHOZ A magyar festőművészet történelmének kutatása terén nagy hiányát érezzük még a szigorúbb értelemben vett tudományos részletmunkának. A rendszeres kutatás alig irányult nálunk még arra, hogy a stilusbírálat és formaelemzés fejlett módszerének igénybevételével lépésről-lépésre haladva tisztázza a kimagasló egyéniségek, a vezető szellemek kibontakozásának kérdését. Nálunk még hiányzik az a munka, melyet pl. a németek művészettörténete végzett legfőbb feladatainak, köztük elsősorban a Dürer-problémáknak megoldása érdekében. Pedig, ha valamelyik nemzet, mi igazán rá vagyunk utalva az önismeretre. A mi történelmi értékeink felderítése és tanulmányozása kérdésében nincs helye a túlságos válogatásnak. Nekünk megkell állnunk minden esetben, mikor reményünk lehet egy-egy bármily parányi egyéni magyar érték kiemelésére. Ehhez az eredményhez pedig a legújabb művészettörténeti kutatásban máiannyira bevált selejtező módszer alkalmazása vezethet, mely azt követeli, hogy a szükséges összehasonlítások segítségével állapítsuk meg fokozatosan mindazokat az idegen elemeket, melyek a minket érdeklő egyéniségek fejlődését előmozdították. A kívülről ható tényezők felismerése vezet azután annak a maradéknak a biztos megállapításához, melyet egyéni érték gyanánt fogadhatunk el. Ha tisztázni akarjuk azt a kérdést, mi nevezhető magyar művészetnek, végre kell hajtanunk ezt az elemzést minden számottevő magyar művésznél, elsősorban pedig legjobbjainknál. Ezzel a feladattal kapcsolatos az a másik, szintén elsőrendű fontosságú teendő, hogy művészeink egyéni fejlődésének kérdését minél szűkebb mederbe tereljük. Azt értem ezalatt, hogy a művész tárgyköréből, ugyancsak fokozatos selejtezéssel, kiválasszuk azt, ami pályafutásában legmaradandóbbnak bizonyul, esetleg központi probléma gyanánt egész életén át végigvonul. Magyar művészeink közül természetesen Munkácsy Mihály alkotásainak összehasonlító és elemző tanulmányozása helyez kilátásba legtöbb eredményt. Érzésünk azt mondja, hogy ő a legmagyarabb festőnk. Ennek a mindeddig többé-kevésbbé mélyebb benyomások alapján ösztönszerűleg hangoztatott állításnak ellenőrzését kísérelem meg az alábbiakban, miSzépművészeti Múzeum Evkönyvei. III. 11
