Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 3. 1921-1923 (Budapest, 1924)

Pigler Andor: Guido Reni két rajza a Szépművészeti Múzeumban

GUIDO RENI KÉT RAJZA A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN A Szépművészeti Múzeum grafikai osztályának XVII. és XVIII. századi mesterek műveiben különösen gazdag rajzanyagából Guido Reni alább közölt koinpozíciótanulinánya (1. ábra) mindczideig szélesebb körök számára ismeretlen maradt s most elsőízben jelenik meg reprodukcióban. Pedig ez a rajz nemcsak művészi kvalitásaival, hanem nagy történeti jelentőségével is igen fontos tényező Reni fejlődésében. A művész itt első korszakának döntő lépése előtt áll. 1605-ben érkezik Giuseppe Gesari, a Cavalière d'Arpino ösztönzésére Bolognából, a Carracci-iskola légköréből, másodízben Rómába. Még ugyanez évben, Michelangelo da Caravaggio mellőzésével, megbízzák, hogy a Róma falai előtt fekvő S. Paolo alle Ire fontane számára nagyméretű oltárképet készítsen. A kép 1815 óta végleg a Vatikán képtárában van. Tárgya — Szt. Péter keresztrefeszítése — szinte magától kínálkozott arra, hogy megoldásában a fiatal festő versenyre keljen a Rómában működő «tenebrosb vezérével, Caravaggioval, bizonyságát adva sokoldalú tehetségének, melyhez egyaránt jól illett az elvont formavilágot kereső, nőiesen lágy, vagy pathetikus eszményítés és a meglepő ellentétekben tobzódó, érdes naturalizmus.

1 Caravaggio már azelőtt, a század legelső éveiben

2 megfestette Szt, Péter vértanuságának jelenetét s e képet a bolognai művész ott látta a római Sta Maria del Popolo Cerasi-kápolnájában.

:í Kétségtelen, hogy Reni e festmény alapos tanulmányozása után fogott munkájához. Bár csakis a caravaggioi elvek leszűrését engedte meg magának s nem ment el a szolgai utánzás határáig, mégis festménye oly híven utánozta azt a modort, melyre addig 1 H, Schmerber : Betrachtungen über die italienische Malerei im 17. Jahrhundert. Strassburg, 1906. S. 133. 2 Giulio Mancini, ki Caravaggio régi életrajzírói közül leginkább ragaszkodik az időrendhez, szintén a művész Rómából való menekülése (1605) elé teszi a kép keletkezését. L. Venturi : Studii su Michelangelo da Caravaggio. «L'Arte» 1910. pag. 280. 3 A kép ma is eredeti helyén van. Egy másodpéldány 1808-ban a szentpétervári Ereniitageba került — A. Somof : Eremitage Impérial ; Catalogue de la Galerie des Tableaux. P. I. St. Pétersbourg 1899. No. 216. — ; ezt azonban F. Witting csak valamely tanítvány kezétől származó másolatnak tartja : Michelangelo da Caravaggio. Strassburg, 1916. S. 29.