Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 3. 1921-1923 (Budapest, 1924)

Éber László: Alabastrom epitáfium a pécsi székesegyházban

uralkodó dekorativ jelleméi,

1 A késő középkor mozgalmas, festői gazdagsága, antasztikus szelleme, mind újabb díszítményeket termelő ereje érvényesül akkor is, midőn az északi építészet és szobrászat, épúgy mint a festészet, megismeri és mohón átveszi az olasz, a klasszikus művészet formáit. Az antwerpeni Gornelis Floris (1514—1575) úgyszólván a középpontja, legbefolyásosabb mestere ennek az iránynak, amelynek széles körben nagy sikere és az úgynevezett német renaissance kialakulására is legalább époly hatása volt mint a közvetlen olasz mintáknak. Floris műhelyéből és egyéb németalföldi műhelyekből a kisebbnagyobb terjedelmű építész-szobrászi művek beláthatatlan száma került elő. ültárok, szentélykerítések, síremlékek, tábernaculumok készültek templomok, díszítő faragványok, kivált kandallók kastélyok számára. A legtöbb esetben nem egyéni, hanem műhelyi jellegű művek, amelyekben mégis lehető változatossággal értékesítik az egyes műhelyek formakészletét. Közös vonásuk az Olaszországból átvett szigorúbb építészeti szerkezet mellett a díszítő elemek halmozása, sajátosan túláradó alakítása, a szobrászatnak mintegy a dekorativ összhatás alá való rendelése és mindenkor a lcgaprólékosabb megmunkálás, amelyre nézve jellemző, hogy — mint a pécsi emlék esetében is — a könnyen faragható, részletező munkára annyira alkalmas alabástrom az ily müvek kedvelt anyaga. A XVI. századbeli németalföldi szobrászat alkotásainak túlnyomó része külföldön maradt fönn. Az 1566. évi képrombolás a németalföldi templomokban levő ily müvek roppant számát semmisítette meg, míg az Észak-Európa különböző országaiban levő, sokszor igen nagyszabású emlékek arról a kedveltségről lesznek tanúságot, amelynek a németalföldi szobrászok messze földön is örvendtek. Alexander Colin, a legismertebb e mesterek sorában, a heidelbergi várkastély díszítésén dolgozott és Innsbruckban, közel az olasz művészet köréhez, ő volt hivatva Miksa császár síremlékének, a kor egyik legnagyobb szobrászati feladatának megoldására. Németalföld határán kívül találjuk meg azt a művet is, amely a pécsi székesegyházban levő emlékhez a legközelebb áll. Szászországban is németalföldi mesterek terjesztették el a renaissance divatos formáit, még mielőtt a sokat emlegetett luganói Giovanni Maria Nosseni ott teljesen meghonosította az új művészetet.- Figyelemreméltó különben, hogy a lombardiai mester művészete sem vonhatta ki magát amazok hatása alól és sajátosan elváltozva, az északolaszországi dekorativ gazdagságot a németalföldi formákkal tetézve szolgált a belföldi mesterek számára mintául. Midőn Nosseni 1575-ben a szász udvar szolgálaiába lépett, már nem egy szász mester megpróbálkozott volt, hogy versenyre keljen a Németalföldről bevitt készítményekkel és jellemző, hogy Nosseni! is elsősorban a németalföldi hatás alatt divatossá vált alabaslromtárgyak faragására szerződtették. 1 Cornelis Ptoris und die Florisdekoration. Studien zur niederländischen und deutschen Kunst im XVI. Jahrhundert. Berlin, 1913. 2 Corneliiia Gurlitt : Geschichte der Kunst (Stuttgart, 1902), II. 289., 321. 1.; Walter Mackowóky: Giovanni Maria Nosseni und die Renaissance in Sachsen (Berlin, 1904), 9. 1.