Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 3. 1921-1923 (Budapest, 1924)

Hekler Antal: Leonardo és az antik művészet

vészeiéhez lehetett valami köze. Bár pozitív adataink erre még ma sincsenek, egyre valószínűbbnek tartom, hogy mind Stoósz, mind Lőcsei Pál stílusa ebben gyökerezik, a bányavárosok művészete pedig, különösen képírása, Buda mestereinek hatása alatt vagy idetelepedésével kapcsolatban lendült föl. Pál mester Lőcsén már inkább csak mint tervező és vállalkozó szerepelt. A főoltáron itt jóformán csak a hatalmas Madonna-szobor került ki keze alól, mely ízig-vérig szobrásznak mutatja, akivel az északi fafaragásnak alig egy-két mestere vetekedik. Szent Jakab apostol szobra már segédek közreműködésére vall, de ugyanannak a rajznak a nyomán készült, amelyet Stoósz kevéssel azután Nürnbergben színién felhasznált. A firenzei Annunziata fából faragott szent Rókusa Stoósznak megbélyegzése után, elhagyatottságában készült s elvitázhatatlanul sajátkezű műve. Vasari ezt a fából faragott szobrot Miracolo di legno-nak nevezte el s fejétől és jobbkeze mozdulatától eltekintve, a íirenzei szent Rókus a lőcsei szent Jakabnak szinte mása s arra enged következtetést, hogy a két egymástól messzire szakadt mester, aki egyideig alighanem Krakóban is együtt dolgozott, a XVI. században is összeköttetésben állott egymással. Felsőmagyarországi fafaragásunk emlékei sorában a legszebbek minden bizonnyal a fent említett Selmecbányái szobrok, amelyeknek mesterét még nem ismerjük. Szárnyasoltárok díszítésére szánt festményeink közül is a legjellegzetesebbek bányavárosainkban és ezek környékén maradtak ránk. Az esztergomi prímási képtár egy, valamikor a bártfai Mindszent oltárhoz hasonló szerkezetű festett szárnyasoltárból őriz festményeket, amelyeket az ezekhez tartozó s újabban elégett predella felirata szerint a garam-szentbenedeki templom számára Szentbenedeki Miklós győri kanonok, a királyi kápolna karvezetője 1427-ben Kolozsvári Tamás képíróval festetett. Valószerű felfogásukkal, élénk előadásukkal s technikai készségükkel ezek a képek ugyancsak a korukbeli európai képírás színvonalán állnak. Megrendelőjük Budán a királyi udvarban élt s így valószínű, hogy mesterük, ha neve után ítélve Erdélyből szakadt is oda, szintén budai festő volt.

1 Fíogy mint tartott lépést képírásunk az európai festészet fejlődésével s mini kereszteződtek ebben nálunk elsősorban burgund—németalföldi és olasz hatások, azt — bár csak kevés számú emlékek maradtak itt fönn — ismét bányavárosaink vidékéről való szárnyképeken követhetjük nyomon. Az ilyenekből összerótt báli antependiuni lendületes nagyvonalúságával falképfestőre vall, aki a szárnyasoltárok térfoglalásával kapcsolatban kezdett a táblafestéssel próbálkozni. Szárnyasoltárainkkal kapcsolatos képírásunk fejlődésének már-már végső fokát a nevezetes szentantali képek jelzik, amelyek közül Mária látogatása a Szépművészeti Múzeumba került, Krisztus a keresztfán s a Kereszthordozás M. S. jelzéssel Esztergomban látható, Krisztus születése viszont még ma is Szentantal templomában van. Az első képet Voss: Ursprung der Donauschule című könyvében a német dunai iskola M. Z. jegyű mesterének tulajdonítja s nem csekély 1 V. ö. Gerevich Tibor tanulmányával. Az Orsz. Magyar Régészeti Társulat Évkönyve,. I. évf., 1923.