Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 3. 1921-1923 (Budapest, 1924)

Hekler Antal: Leonardo és az antik művészet

főleg székesegyházainkban széltében elterjedt, erre egész sorozat főpapi pecsétünk a bizonyságunk. A püspökök és prépostok sommás alakja helyett főpapi pecsétjeinkre, pecsétismerőink szerint, már a XIV. század első felében székesegyházaink fő vagy más jelentősebb oltárának képe kerül. Boleszló esztergomi érsek, Róbert Károly királyunk sógorának (1321 —1328) pecsétképe az esztergomi székesegyház akkori főoltárának főrészét örökíti meg. Szekrényében a Madonna, szent Adalbert és Magdolna közt álló szobrát, gótikus ormában a felfeszített Krisztust 3. ábra. Atyaisten Krisztussal. (Bártfa, Sz. Egyed-templom.) látjuk ; a célnak megfelelően módosított predellában kettős címere közt a püspök alakja térdel. (L. Turul, 1905. 19. 1.). Cykó István egri püspök (1322—1330), aki előbb váradi prépost volt, úgy látszik a nagyváradi székesegyház főoltárát vésette pecsétjére, amelynek főrésze a Madonna szobrát foglalta magában, szent István és szent László között. Lukács váradi püspök (1397—1400) Bunyitaytól közölt pecsétjén ugyanaz a főoltár új, az előbbinél díszesebb alakban szerepel, amelyet egész pompájával, gótikus tornyocskákból összerótt ormával, arkaturás tagoltságú predellájával együtt örökít meg Seolari András püspök, Ozorai Fülöp