Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 3. 1921-1923 (Budapest, 1924)
Lederer Sándor: Piero di Cosimo egy fel nem ismert képe
Ugyancsak Vasari beszéli, hogy a firenzei S. Marco-temploinban a selyemszövők kápolnája számára oltárképet festett, amelynek közepén a szent kereszt volt látható, kétoldalt pedig Szent Márk és János, a firenzei érsek és más alakok. 1 Továbbá a londoni Fuller Maitland-gyüjteményben (manchesteri kiállítás, 62. szám) volt a szent kereszt képe, lábánál a kehellyel, angyaloktól körülvéve, az egyik oldalon Szent Jánossal és Domonkossal, a másik oldalon Szent Jeromossal és Péter vértanúval. 2 Crowe és Cavalcaselle, valamint későbbi kiadói szerint ez volt Cosimo Rosselli legjobb képeinek egyike. a Nem tudnám, volt-e még renaissance művész, aki több Volto Santo-ábrázolást készített volna, mint ő. Minthogy Cosimo Rosselli oly jól ismerte ezt a félreeső tárgyat, joggal feltételezhető, hogy egykori tanítványa és műhelyének főmunkatársa is részesült ily megbízásban. * * -K Figyelemreméltó, hogy Piero di Cosimo, aki oly sokoldalú volt tárgyaiban, különben egyetlen Krisztus- vagy feszület-képet sem festett ájtatossági képeinek hosszú sorában. A cinquecentónak az emberi alak problémáival küzködő művészetével, a testekért és mozgási érzésekért lelkesedő korral szemben őt hajlama és tehetsége inkább a színes jelenség felé vonzotta. Minden, csak némi fantáziával megáldott művész számára is súlyos megpróbáltatás lehetett a hagyományos témák szerint felépített kegykép meddő motívuma, amely nem engedett meg sem módosítást, sem elvilágiasítást. Hiszen e megmerevedett mintával szemben, amely a feladat megoldásában a képzelő erőt kizárta, még a valóság illúziójának kérdése is problematikus volt. Képünkön a fej közömbös szemközti nézetben mutatkozik, az arc szenvtelen nyugalmú, a lelki élet nyoma nélkül, a kezek kifejezéstelenek és mindez — talán szándékosan — csak nagyjából van ábrázolva. A ruha redőzete arányos, de üres. Csak az úgyszólván iparművészeti részletek, a ruházat díszének, a koronának és kehelynek gazdagon mintázott ötvösmunkái jelzik aprólékosan és szabatosan a valóságot. Ezzel szemben jellemző a mozgékony szellemű művészre nézve, hogy a tárgy által nyújtott lehetőségek szűk korlátait áttörni vágyott és hogy a képhatást művészi szempontból vonzóbbá tegye, ahhoz a szokatlan kibúvóhoz folyamodott, hogy a Volto Santót a szabad természet ölébe helyezte. Ez az újítás különben teljesen megfelelt Piero mély természetérzékének. Vasari azt mondta róla, hogy kereste a nehézségeket és fennmaradt művei több ízben igazolják a sajátos, inkább szokatlan tárgyak és ábrázolási módok iránt való hajlamát. 1 Vaóari-Milaneói, 1878, III, 187. 1. — E festmény holléte ezidőszerint meg nem állapítható. 2 Reprodukciója Salomon Reinachniú. 3 Crowe u. Cavalcaáelle, Geschichte der italienischen Malerei, 1870, III. kötet 292. 1. és Langton Douglaá kiadása, 1911, IV, 370. 1., valamint Hutton kiadása, 1909, II. 492. I.
