Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 3. 1921-1923 (Budapest, 1924)

Lederer Sándor: Piero di Cosimo egy fel nem ismert képe

a szent kereszt helyett kárpótlásul Luni püspökének ajánlották fel, maga a feszület, mint a város nagy tiszteletben álló szentsége Luccában maradt. A kereszten függő Üdvözítő tölgyfából faragott alakját hosszú ujjas födi.

1 Az alak magassága 2*47 méter, fején 1330 óta koronát visel; a tunikán és annak ujjain levő pazar diszítmények, amelyek aranyozott ezüstből készültek, 1384-ből valók ; a koronát 1655-ben újjal pótolták.

2 A feszület, amely régi idők óta Volto Santo néven híres volt, az őse azoknak a hagyományos ábrázolási típusoknak, amelyeket kereskedői társaságokhoz tartozó hívők, mint hazájuk palládiumát terjesztettek el Genuán át a liguriai tengerparton és Veronán át a Gotthard hosszában, mindenütt, ahol összeköttetéseik és telepeik voltak és ahol oltárokat állítottak. Ezek az ábrázolások a szegény hegedűssel, akit a keresztrefeszített Üdvözítő aranycipővel ajándékoz meg, majd mint Szt. Kümmerniss, Wilgefortis, Liberate stb. képei utóbb úgy a legendában, mint az ábrázoló művészetben tovább alakultak és módosultak. Nem célunk azonban minderre kitérni,

8 hanem arra szorítkozunk, hogy a kép megszerzése óta nyilvánított nézetek kapcsán, a mester személyének reánk nézve fontosabb kérdésével foglalkozzunk. Midőn az 1896. év októberében Budapesten tartott nemzetközi művészettörténeti kongresszus tagjait felszólították, hogy az alapítandó Szépművészeti Múzeumba szánt Pulszky-féle szerzeményeket megtekintsék, a szakértők és tudósok érdeklődése elsősorban a legkiválóbb darabok felé fordult, de nem mentek el közönyösen a Volto Santo-kép mellett sem, csakhogy annak eredetével és származásával nem jöttek tisztába. A napi sajtóban a kongresszus harmadik napjáról a következő tudósítás jelent meg: «Eros megvitatás tárgya volt egy XV. századbeli kép is, amely állítólag velencei mester műve)). Következik a kép leírása, azonban a tárgy teljes félreismerésével. És alább: «Sokan ama nézetüknek adtak kifejezést, hogy a képet épen nem a velencei iskolához tartozó mester festette, hanem az a flamand iskolából való. Ismét mások azt állították, hogy bizánci eredetű (! ?), de mindenesetre egyetértettek abban, hogy az érdekes darabot elég olcsón (1500 forintért) szerezték meg)).

4 Hasonlóan nyilatkozik a «Zeitschrift für bildende Kunst)) a kongresszusról szóló tudósításában: «Muvészeti szempontból csekély értékű, (?!), de tipológiai tekintetben érdekes egy olasz vagy olaszos németalföldi festő műve, amely a felfeszített Krisztust ábrázolja, akinek lábai kelyhen nyugszanak)).

5 Azóta az irodalom nem foglalkozott többé a képpel, csak épen Berenson vette fel lajstromaiba. A szerzeményi leltárban mint XV. századbeli velencei, majd az 1906. évi katalógusban mint felsőolaszországi kép szerepel, míg a későbbi 1 Komi ábrázolásokon Krisztus testén csak egyszerű vászonlepel látható, utóbb római bő köntös, míg aztán a luccai Volto Santo-képeken gazdagon díszített ruhát, királyi koronát és drágakövekkel kirakott cipőket látunk. 2 E. Ridolfi, L'arte in Lucca studiata nella sua Cattedrale. Lucca, 1882, 155. 1. 3 V. ö. Éber Láácdó, Volto Santo-kép a csetneki evangélikus templomban. Magyarország Műemlékei, IV. 1915, 86. 1. # 4 Pester Lloyd, Abendblatt, 1896 október 5. 5 Max Schmid, Zeitschrift für bildende Kunst, N. F. IX. (1897/98) 69. 1.