Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 3. 1921-1923 (Budapest, 1924)

Hekler Antal: Az antik gipszgyűjtemény rendezése

A gipszgyűjtemény ilyenformán az eredeti gyűjtemények mellett mint a művészettörténeti kutatás nagy kísérleti telepe is fontos hivatást tölt be. Különböző múzeumokban szerteszórt, összetartozó töredékek egybeillesztése (pl.421., 214. sz.) s tudományosan megalapozott rekonstrukciőkísérletek bemutatása által (87., 88., 102. sz.) kimélyíti és teljesebbé teszi az antik szobrászat emlékeinek művészi és történeti megértését. A mi gyűjteményünkben anyag és térhiány következtében sok tanulságos példáról egyelőre le kellett mondanunk. A frankfurti At béna hiányában nem téneti átalakulására gyűjteményünk felállításánál nem lehettünk kellő figyelemmel. Reméljük azonban, hogy a jövőben ezen a fogyatkozáson legalább néhány bevilágító példával segíthetünk. A talapzatok befestésénél kerültük a gipszmásolatok hatását veszélyeztető élénkebb, lármás színeket. Ilyen megfontolás alapján választottuk a legtöbb esetben a közfalak léckeretének megfelelő fekete színt, mely a szobrok izolálásával, egyben azoknak a semleges, szürke háttérhez való szorosabb hozzákapcsolódását is biztosítja. 4. ábra. Részlet a 1 adhattunk teljes képet Myron nagyszerű AthénaMarsyas csoportjáról (v. ö. 10(i. sz.) s az athéni temető egy sírkerületének rendkívül instruktiv rekonstrukcióját sem tudtuk az adott keretekbe beilleszteni. A jórészt készen talált talapzatok is bizonyos megalkuvást követeltek. A szobortalapzat minden egészséges és erőteljes művészi korban a műalkotásnak integráns része, mely változó formájával híven kíséri és tükrözi a szobrászat fejlődését. így volt ez a görög művészetben is. A Kr. e. V. század kissé nehézkes, alacsony, lépcsős tagolású szobortalapzatait a szobrászat fejlődésével párhuzamosan a IV. században magasabb, karcsú, gazdagabb oldaléltagolású talap- j zatok váltják fel. A talapzatformának erre a tör- | hatodik teremből. A fekete színtől csak a hronzmásolatok talapzatainál tértünk el, hol a fedő plinthus kőtónusának megtartása mellett a talapzatok sötét színét szürke átfecskendezéssel enyhítettük. A gipszgyűjtemény befogadására szánt termek egy részének rossz és fogyatékos világításával szemben tehetetlenek voltunk. Különösen érezhető ez az I. és VI. felső világítása teremben, melyek a fényforrás csekélysége következtében sötétebb napokon teljes homályba vesznek. A közfalak fölállításánál az az elv vezérelt, hogy a szobrok számára lehetőleg a legkedvezőbb felső oldalvilágítást biztosítsuk. Ezáltal egyes emlékeket az eredeti szobor elhelyezésénél kedvezőbb világítási föltételek közé hozva, az eredeti alkoSzépmüvészeti Múzeum Évkönyvei. Ulli