Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1919-1920)

Lederer Sándor: Sodoma Lukrecia-képeiről

és formákkal érzékit meg, ámde ez megfelel a művelődés akkori irányának, amely nem csupán az antikért hevült, hanem archaeologiai kérdésekért és tárgyakért is lelkesedett. Anélkül, hogy megkísérlenők Sodornának az antiktól való függését rendszeres vizsgálat tárgyává tenni, ezen antik motívum átvételének megállapításánál nem akarjuk elmulasztani az arra való utalást, hogy alakításaiban a példák egész során mutatható ki antik élményeinek visszfénye. így alakítás és szín dolgában is antik dombormű hatását kelti az a II. Gyula megrendelésére, 1508-ban a Camera della segnatura mennyezetére festett nyolc kis középmező, amelyek Rafael négy kerek s négy négyszögletes mezője közt még megmaradtak: görög-római katonai jelenelek és illusztrációk Anakreonhoz, négy egyszínűn, négy színesen festve, mozaikszerű aranyalapon. A római Farnesina Beletage-ja hálószobájában levő ünnepelt műve, Nagy Sándor és Roxane lakodalma (1513 — 15) archaeologiailag Aetion festőnek egyik képén alapul, amelynek leírását Lukianosz adta. Itt a szöveg nyomán kellett az antik festészetnek új életre kelnie. A sienai S. Domenico-templom Katalin kápolnája boltozatain és pillérein levő bájos, gazdag változatú, antikizáló arabeszk-díszét szintén Titus fürdője akkor fölfedezett grotescoinak alak- és díszbeli gazdagságára vezethetjük vissza. A sienai Palazzo Pubblico Sala delle Baleslre-jében levő daliás és szoborszerű sz. Vittorioja (1529) voltaképpen ragyogó római imperátor, ennek valamely antik előképtől való függősége nyilvánvaló. Tájképes hátterein az antik Róma széltében ösmereles romjai szerepelnek. A Pienza melletti Creta sz. Anna-kolostorában ott van Constantinus diadalíve s a Colosseum; a sienai S. Domenico-templom elájuló szent Katalinjának dús tájképes hátterében a tivolii Venus-templom ; a dóm Calixtus-oltára számára festett, most a Palazzo Pubblicoban levő Madonna hátterében ugyancsak a Colosseum. És R. Vischer finom érzékkel utalt arra, hogy mily sajátságos rokonság fűzi az ő tájképeit antik falfestmények tájábrázolásaihoz. 1 Bizonyára még ennél is több példát lehetne találni, magam nem szándékozom azoknak számát szaporítani, mivelhogy éppen nem állítom azt, hogy Sodomát megejtette az antikok tanulmányozása ; csupán arra kívántam utalni, hogy még egy oly derűs és üde, életében és művészetében annyira emancipált és zabolátlan művészvér is. mint Sodorna, antik élmények nélkül nem járhatta meg a renaissance gazdag életét, S most térjünk vissza a torinói képtár Lukréciájához. A hősnő térdig van ábrázolva, melle és karjai mezítelenek, ruhája libegő. Magasra emelt jobbjában fogas tőr, amellyel épp a halálos döfésre készül. Jobbra tőle a tömőit hajfürtű és szakállú öreg megragadja jobbvállán és derekának baloldalán, balra turbános, fülönfüggős női alak, amint éppen beavatkozni készül, hátul pedig a hősnő és a másik női alak közt még egy negyedik fej. A kép a Palazzo realcből került a képtárba, deszkára van festve, 0.99 m magas, 0.76 m széles s jobban megsínylette a restaurálásokat, mint a másik kettő. 1 A'. Viócher : Giovanni Antonio de Bazzi. (Kunst u. Künstler des Mittelalters und der Neuzeit von dr. Robert Böhme). Leipzig, Seemann, 1878.