Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1919-1920)

Lederer Sándor: Sodoma Lukrecia-képeiről

SODOMA LUKRÉCIA-KÉPEIRŐL. Szépművészeti Múzeumunk nem mutathatná fel Sodorna művészelének nem csupán monumentális falfestményekben, hanem függő képekben is gazdag hagyatékának egyetlen példáját sem, ha nem jutott volna birtokába az Esterházy-lulajdonból származó, Roxane-hez készült kis ezüst-irónrajz s a Pulszkyféle vásárlás révén a 90. sz, Krisztus oslorozlatását ábrázoló predella-rész, amelyen a Megváltó alakja a sienai S. Francesco-templombcli falfestmény-töredék sokat magasztalt, oszlophoz kötött Krisztusának emlékeként hat (most az Accademia di belle arte-ban, 352. sz.).

1 Hazai művészeti állományunk figyelemreméltó gyarapodását jelenti tehát a pár évvel ezelőtt a hamburgi Weber-gyűjteményből budapesti magánbirtokba került haldokló Lukrécia, főképp mivel e mű szerzősége biztos, a kép jellemző s nálunk a Sodorna művészi arculatáról és egyéniségéről alkotott kép vajmi határozatlan. Hiszen a Roxane-hez készült kecses ezüstirón-rajza még ma is (akárcsak Roland idejében) Rafael rajza gyanánt szerepel. Viszont egy, az ő formanyelvétől és palettájának jellemétől oly távol eső kép, mint a Szépművészeti Múzeum 79. számú Madonnája Sz. Ferenc és Sz. Katalin társaságában, Sodorna nevén szerepelhetett évtizedeken át (egykor csak éppen a lombardiai iskolába utalták). Igaz, nemrégiben kérdőjel került neve mellé. Azonban nem is kell valami különösen gyakorlott szem ahhoz, hogy e képet Sodomától elvitassuk. 2 Elünk tehát az alkalommal, hogy a Rudapestre került Lukrécia-képet, amelyet az idevágó irodalom ugyan többször említ,

3 de amely még nincs 1 E Krisztus ostoroztatásához tartozik még mint szerzemény : Júdás csókja és Cirenei Simon segíti Krisztust a kereszt vitelénél. E két kis táblakép azonban oly durva munka, hogy a múzeum nem tehetett egyebet, minthogy továbbra is raktáron kezeli. R. II. Hobart ('ust, Sodorna legújabb, adatszerű életrajzának szerzője e képeket nyilván tévesen a valódi képek (genuine pictures) között sorolja fel. (L. Giovanni Antonio Bazzi, London. 1906., 353. 1.) 2 V. ö. «Művészet>> VI. (1907). A Szépművészeti Múzeum milanói mesterei és Leonardo da Vinci, 408. és köv. 1. :í Említik : Guót, Frizzoni, Arle it. del rinascimenlo Milano, 1891, 145 1. — R. H Hobarí Ciiót, G A. Bazzi, London. 1906, a 165. 1 jegyzetében és a függelékben, 357. 1. — B. Berenóon, North italian painters, a lajstromban, London, 1907, 288 1. — Továbbá a Repertórium 1885. VIII. 15. 1. és az Arch. stor. dell'Arte 1891. IV, 84. L, ahol ismertelés van a Weber-képtár festményeiről. Szépművészeti Múzeum évkönyvei. II. fi