Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1919-1920)

Rózsaffy Dezső: Ingres Oedipusa és a British-Museum Meidias Hydriája

Ugyancsak a monI

auIinni múzeumban van néhány be nem fejezett antik tárgyú festménye, mely modern átültetése görög — akkor etruszknak tartott — vá 7. ; I fe sti n ények nek.

1 Hosszas volna kitérni a David-iskolában készült antik tárgyú képeire, melyeken még nyilvánvaló az iskolai behatás s melyek nem sokban különböznek az akkoriban nagyon elterjedt pseudoantik művektől. Csupán két festményéről emlékezzünk meg. Az egyik pályanyertes műve : «Agamemnon követei Achilles sátrába érkeznek, hogy őt harcra birjálo) (1801). A követek közül az előresiető Odysseus alakjához a vatikáni gyűjteménynek «Phokion» neve alatt ismert, görög harcost ábrázoló szobrát használta föl, melyről hat különböző nézetből készült tanulmány van Monlauban-ban.

2 IIa e képen antik szobrok elevenednek meg előttünk, viszont a két évvel később készült és eddig kevéssé méltatott «Diomedcs megsebzi Venust» (180-)) e. müvéhez (Mme LTIériller tulajdonában Parisban)

3 valószínűleg antik edényekről kölcsönzött egyes motívumokat. «Ez esetben kétségkívül az voll a (művész) szándéka, hogy közel férkőzzék a valódi antik művekhez — a görög vázafestményekhez — melyeknek jelentőségét David nem ismerle föl eléggé » írja a már idézett szerző.

4 «Az istennő fogata valódi görög fogat és nem Percier és Fontaine által vagy éppen Jacob műasztalos által

5 átnézeti és javított legal, miként azzal David tanítványai visszaéllek. Diomedcs harci felszerelése csakugyan egy athéni harcos felszerelése ... S az utánzaí oly hü akart lenni, hogy az összes fejek profilban vannak ábrázolva, Venus keble hegyben végződik, mint a legrégibb fekete alakos edényeken ábrázolt nők emlői, végül a fogat egyes részei, a lovak sörénye aranylemezzel vannak borítva, mint a xenophnntosi iskola nagy vázáinak polychrom ábrázolásai.)) David iskolájában akkor már megindult volt a bomlási processzus. A mester doktrínája nem elégítette ki tanítványait. Voltak, akik túlzottan és egyoldalúan klasszikusnak találták s a francia nemzeti történelemhez, a középkor eszmevilágához és témáihoz akartak visszatérni, vollak, akik nem találták eléggé klaszszikusnak. Az utóbbiak — az ú. n. «primitivek», akikkel Ingres is rokonszenvezett — azt tartották, hogy a David által művelt anlik rómaiság mellőzésével egyenesen a görög művészeihez kell visszatérni, még pedig a Phidias előtti 1 E festmények a következők : Paris ítélete, Eriphilos átveszi a végzetes nyakéket Polyncikestől, Amor és Psyche, Nagy Sándor Apellesnek engedi át kedvesét, Hermaphrodite és Salmacis. V. ö. Momméja id. cikkét. 200 1. - V. ö. Momméja többször id. cikkét 189 1. :í Reprodukcióját közli Meier-Graefe : Entwicklungsgeschichte der modernen Kunst Il-tr Aull. Bd. I. 92 1. 4 I. Momméja "Ingres» Paris, Libr. Renouard, Laurens edit. 31—35 1. 5 David tudvalevőleg Jacobbai saját rajzai alapján anlik bútorokat készíttetett, melyeket festményeinél fölhasznált, de ez a bútorzat inkább volt empire stílusú, mint antik. Erre nézve v. ö. L. L. Rosenthal, Louis David, Paris, Libr. Ancien et mod. — <• Stratoniké» képéhez kütöiben Ingres is aprólékos pontossággal állíttatta elő karionból és Iából a berendezési tárgyakat, ágyat és oszlopokat. L. Mabilleau «Les dessins de Ingres au Musée de Montauban» Gazette des Beaux-Arts, 1914.