Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1919-1920)

Lederer Sándor: Sodoma Lukrecia-képeiről

A cselekmény résztvevőiről szóló magyarázatok nem egyöntetűek. Ha Callery (Galerie de Turin no 78) és Jansen (Meyer's Künstlerlexikon, 111., 224. 1.) a csokros lövegű öreg fejben női fejet láttak, úgy ezt a felfogást már gróf Baudi de Vesme helyreigazította a képtár katalógusában. 0 viszont a jobboldali deres szakállút tekinti Lukrécia férjének, a hátul álló öreget pedig atyjának. Véleményem szerint a művész távollevőnek képzelte a férjet, a deres szakállú nem a férj, hanem az atya, a megrémült turbános női alak az anya, az aggastyán pedig Brutus, aki csak úgy menekült meg a haláltól, hogy hülyé­nek tetette magát s a történeti hagyomány szerint részese volt annak az eskü­nek, amellyel elhatározták a megbecstelenítőt! Lukrécia megbosszulását s azt, hogy nem tűrnek többé maguk felett ilyen uralkodócsaládot és azt tűzzel­vassal üldözni fogják. 1 Ha másodlagos jelentőségű is annak a megfejtése, hogy kit ábrázol az öreg s ha ezekéit az ikonográfiái kételyekért magát a művészt terheli a felelős­ség : úgy nem kevésbbé terheli azért is, hogy minden térbeli megokolás nélkül szorította ezt a fejet a kompozícióba, amelyben nincs semmi szerepe. Tekintve a budapesti és torinói Lukrécia-kép felépítésbeli párhuzamosságát, nem utasít­hatjuk el magunktól azt a benyomást, hogy a művész az egészben már jól át­gondolt s ki is dolgozott budapesti kép emlékének hatása alatt eredetileg ezt is háromalakos szerkezetnek szánta. Itt azonban nem alakult a szerkezet olyan magában megálló egésszé, mint amott; tömör alakulás helyett a kapcsolatok felbomlása állott elő s csak két alak van egymással összefűzve. Míg a buda­pesti képen Lukrécia karjainak mozdulata is teljes egyensúlyban tartja a fel­építést, addig a torinói Lukréciának hirtelenül lehanyatlott balja nemcsak a ritmus ellen vét, hanem a felépítés egyensúlyát is ingataggá teszi. így aztán a hatalmas római fejjel szemben a baloldal túlságosan súlytalan; a Brutus-fő viszont nemcsak az egyensúly elérését célozza, hanem egyúttal fokozza a mély­ségbe való eltolódást s ezzel bizonyos kétféleség, két alakpárból álló jelenet egymásmellettisége áll elő. Épp ily sikertelenül komponálta két kétalakos cso­portból a bécsi udvari múzeum szent családját, A kép koncepciója minden jel szerint megelőzte a művészi latolgatást. Imeretes, hogy Vasari eléggé élesen megrójja Sodomát amiatt, hogy olykor minden felrajzolás és előkészítő vázlat nélkül sebtiben végzi munkáját. 2 A budapesti Lukrécia-kép a tragikus eseményt az elmúlás pillanatában 1 Titus Livius cap. LVIII. és L1X. szerint Lukrécia a merénylet után sietve hírnökö­ket küldött atyjához Rómába és férjéhez Ardeába, azzal a hírrel, hogy borzasztó dolog történt. Amaz P. Valerius, ez L. Junius Brutus társaságában jött meg. S éppen Brutus volt az, aki a vértől csepegő késsel a kezében bosszút esküdött s a többieket is megeskette. 2 «Ezen a képen (a S. Domenico esdeklő sz. Katalinjáról van szó) sok alak látható és senki se csodálkozzék azon, hogy azok nem sikerültek teljesen, mert bizton értesültem, hogy Giovanantoniot a lustaság és renyheség (iníingardaggine e pigrizia) odáig juttatta, hogy sem rajzot, sem kartont nem készített többé, hanem beérte azzal, hogy ilyfajta mun­kákat mindjárt ecsettel rajzolta a friss mészre, ami furcsa egy dolog volt (che era cosa strana;.)) Vasari-Milanesi, VI. 395

Next

/
Oldalképek
Tartalom