Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1919-1920)
Lederer Sándor: Sodoma Lukrecia-képeiről
Ami elsősorban feltűnik, az a felfogásnak teljesen egyéni elfogulatlansága, az eseménynek aforiszlikusan rögtönzött előadása s a hősnő könnyed megjelenése, holott ő az ősrómai hitvesi szigorúság megtestesülése. Míg a hagyomány szerint Lukrécia az atyját, Lucretiust, a római főurak egyik legelőkelőbbjét és férjét: Collatinust, a király rokonát, a véres tőrre megesketi, hogy megbosszulják a becstelenséget, amelyet rajta Sextus Tarqúinius királyfi elkövetett, Sodorna ezt tekintetbe nem véve, a hagyománytól eltérő s elszigetelten álló ábrázolásban mutatja a hazatérő Lukréciát 1 , olyformán, mint ahogy hagyományos módon az ellenség sátrából hazatérő Juditot szerelték ábrázolni. Carl Scbuchhardt azt a feltevést is támogatja, hogy ez a Lukrécia a sienai Istituto di belle arti 354. sz. Juditjának voltaképpen Pandolfo Petrueci számára festett párja, mert Judit és Lukrécia, úgymond «az a két hősnő, akik életük koczkáztatásával és feláldozásával elérik, hogy hazájuk megszabaduljon a szörnyű elnyomótól, a renaissance szívcsen használta fel alakjukat páros képnek.)) 2 A méretek egyezése, amelyeket a szerző 083x047 és 0*84x0.47-nek jelez, elveszti meggyőző erejét, mihelyst helyesnek vesszük a Judit-képnek az Istituto di belle arti katalógusában 0 93x0*53 m. megállapított méreteit. A Kestner-féle Lukrécia azonban egyébként is nyilvánvalón érettebb mű a sienai Juditnál. Míg Sodorna függő képeinek keletkezési ideje csekély kivétellel csak stíluskrjtikai úton határozható meg: falfestményeiről okiratok és adatok szólnak s ezért ezek iránytadók időbeli slílusváltozatainak megállapítására. Ugyanaz a könnyedén rögtönző stílus, amely a Lukrécia-képet oly frissé és közvetlenné teszi, jellemzi egyúttal azt a mintegy 31 freskófestményt, amelyeket a 28 éves Sodorna a Monte Oliveto Maggiore kolostorban festett és amelyekkel az udvar falán a Luca Signoreili által 9 lunettával megkezdeti szent Benedek legendáit 19 4- 6 = 25 lunettára kiegészítette ; ezek segítségünkre vannak, hogy a Kestnerféle Lukrécia keletkezése idejét hozzávetőleg megállapítsuk. Sokszor utaltak már a mi Lukréciánk és a berlini Kaiser Friedrich Museumban levő 109. sz. Caritas stílusbeli rokonságára, amely Sodorna ifjúkorából s abból az időből való, midőn először volt Sienában (1501) és amikor, ha történetesen szorgalmas akart egyszer lenni, Vasari szerint akkor sem tett sokkal többet, minthogy Jacopo délia Fonte műveit lerajzolgatta. Félreismerhetetlen ennek a (Paritásnak függősége Jacopo della Quercia sienai nagyszabású Fonte gaia-jának egykori, ma már rommá vált szobraitól (az Acca Laurentia és Bhea Sylviá-tól) ; közeli rokonságot tart a S. Anna in Creta (Pienza mellett) freskóival is, amelyeket Sodorna 1503 — 1505. festett. De tagadhatatlan analógiákat mulat fejlettsége korai szakának szerkezet és szin dolgában legjelentősebb műve is : a S. Francesco templom Cinuzzi-oltárának az 1655-iki tűzvészből szerencsésen kimentett s 1862 óta a sienai Istituto di belle Arti-ban elhelyezett nagy képe: Levétel a keresztfáról, melynek kelet1 Titus Livius cap. LVIII. szerint Sectus az ő becstelen teliét a távollevő férj otthonában, Collatiaban követte cl, Lukrécia is ott ölte meg magát. 2 Kari Schuchhardt : Sodoma's Lucrezia ím Kesti.er-Museuni in Hannover. Jahrbuch der Kyl. preuss. Kunstsammlungen XVIII. köt., 1897., 205. 1.
