Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1919-1920)

Lederer Sándor: Sodoma Lukrecia-képeiről

publikálva, hozzáfűzzük Sodornának két más, nyilvános gyűjteményekben levő, ennélfogva a művészeti irodalomban ösmerelesebb Lukrécia-ábrázolásához, magát a művészt szólaltatván így meg egy és ugyanazon tárgy ismételt alakítása közben, bogy értékét és lényegét ez összehasonlító módszer segítségével megítélhessük és méltathassuk. -K * * Hogy Sodorna több Lukrécia-képet festett, arról egykorú irodalmi feljegyzések biztosítanak minket. Elsősorban Vasari ad hírt két ily ábrázolásról. Az egyik «una Lucretia Romana ignuda, ebe si dava con un pugnale», ezt Agostino Chigi bankár juttatta az imént megválasztott X. Leo pápához, ő szentsége ezért lovagi ranggal tüntette ki a művészt s dúsan megjutalmazta. A másik Assuero Rettori számára készült. 1 Továbbá az Inventario delle robe lasciate da Gio : Ant. da Vercelli detlo il Sodoma, amelyet Milanesi tett közzé, a hagyatékban felsorolt festmények közt a második helyen, minden közelebbi meghatározás nélkül említi: una Lucrezia.

2 Azután maga Sodorna írja egy 1518. május 3-án kelt, Francesco Gonzaga őrgrófhoz intézett levelében : feci una Lucrezia per V. ill. S. et venendo a presentarla a quella, fu vedu

ta in Fiorenza dal MagniíiCo Giuliano et fu forzato a lassarla 3 Végezetül Euralio Morani epigrammatikus verseket írt Sodornának egy Lukréciájáról : Pro Statua Lucretie Sodome.

4 A ránk maradt Lukrécia-képeknek az eredeti jegyzetekre való visszavezetését, illetve az egyes darabok azonosítását az irodalom ismételten megkísértette. Hogy Euralio Morani verseinek Lukréciája és X. Leo pápa Lukréciája egy és ugyanaz a kép, azt aligha kell kétségbe vonnunk, mert a költő, a pápa kegyeltje s Pielro Aretino barátja, 1516 februárjában nyomatta e verseket és ugyanabban az időben (1516 január 11-én) nevezi először művészünket egy Milanesi által közzétett szerződési okmány (Doc. III., 72. 1.) cavalierenek, amely címet neki a pápa éppen ezért a Lukréciáért adományozta. Viszont ingatag ama Frizzoni által feltevésszerüen kimondott, utóbb Hobart Cust által bebizonyítottunk tekintett vélemény, hogy nemcsak a versek, hanem a levél Lukréciája is, amelyet Giuliano il Magnifico magának tartott meg, azonos volna a X. Leo birtokába került Lukrécia-képpel. Igaz^ hogy Giuliano fivére volt a pápának s hogy 1512 és 1516 közt valóban Firenze volt a székhelye s az 1515. nov. 30. 1 Vaóari-Milaneói ; VI, 5, 387. ós 397. 1. 2 Gaetano Milaneái, Documenti per la storia dell'Arte Senese. Siena, 1856, III., 181-182. 1. :í Az eredeti levelet Giuseppe Campori fedezte fel. Közzélette Gust. Frizzoni, Nuova Antológia 1871. 32. 1. /( Euriali Morani : Asculani Epigrammata. Siena, 151G, Lib. I. Cap. 2., amelyből újra lenyomatta R II. Hobart Cust, Giovanni Ant. liazzi, London, 1906, a függelékben.