Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1919-1920)

Baldass Lajos: Albrecht Altdorfer két festménye a Szépművészeti Múzeumban

ugyancsak saját grafikai lapjai egyikére, az S. 13. rézmetszetre, mely a Szent Jánosnak Pathmosban megjelenő Madonnát ábrázolja. Az állás motívuma, a testtartás s mindenekelőtt a tiszta profilban látott fej lényegében véve innen vannak kölcsönözve. A festett alaknak nagyobb plasztikai zártsága a rézmetszet még gótikus értelemben túltengő ruházatával szemben világosan mulatja, hogy a metszetnek kell a korábbi terméknek lennie, nem is tekintve, hogy ezen sorrend mellett szól az a körülmény is, hogy mindkét alak hasonló értelemben van visszaadva. Azonban már az S. 13. rézmelszet is kezdetére esik a művész érett korszakának, mely 1521 körül áll be, s nem sokkal előbb keletkezhetett a 13. 8. keresztrefeszítésnél, amelyet stíluskritikailag legkésőbb 1525-rc kell tenni. Ekként 1521—1525 lenne az a hozzávetőleges dátum, melybe a budapesti kéj) keletkezésének ideje esik. Altdorfer középső időszakának alkotásaiban gyakran találkozunk az alakoknak túl hosszú arányaival, — olyan slílusjelenség ez, mely mar a feltámadást ábrázoló 1512-ből való fametszeten (B. 47.), de mindenekelőtt az 1517-ből való regensburgi oltáron, az 1518-ból származó szt. flóriáni képeken és Krisztusnak Máriától való búcsúján (Sir Wernhernél, Londonbanj

1 érvényesül. A mozdulatok ebben a korszakban gyakran túlzottan nyugtalanok, emellett szögletesek és félszegek. Az érett kor kezdetén, már a Szt. Flórián legendájából vett hat mesteri képen,- melyek a sienai akadémiában, a nürnbergi Germanisches Museumban és augsburgi magántulajdonban vannak, ezek a nagyon hosszú és sovány alakok rendes arányúaknak adnak helyet, a tagok szorosabban simulnak a testhez, a gótikus formaérzés helyébe a modern lép a maga teljes testi kerekdedségével. .Minél érettebb a művész, annál kecsesebbé válnak alakjai, melyek legkésőbbi műveiben olykor majdnem bábszerűen hatnak. A budapesti keresztrefeszítés egyes alakjai, különösen a szent asszonyok, Nicodemus és az előtér néhány zsoldos katonája

:J a Flórián-legenda typusára, mindenekelőtt azonban a nürnbergi Elfogatás, a sienai Martyrium, az augsburgi magántulajdonban levő Forráscsoda alakjaira emlékeztetnek. Hogy azonban a kép aránylag közel áll már a st. floriani oltárhoz, ezt az a körülmény bizonyítja, hogy Magdolna a kereszt alatt amaz előkelő szent asszonyok testvérének látszik, akik Sz. Sebestyén tetemét biztonságba teszik és gondozzák. A budapesti keresztrefeszítés dátumának a 20-as évek első felébe való helyezését végül megerősítik a kép festési módja és kezelése. A korai művek roppant könnyed festési modorára sűrűn felrakott éles fényeivel a második évtized vége felé a színek felrakásának tetemesen simább módja következik. Az áttérés a nagy formátumra, mely kevésbbé felelt meg a művésznek, a festői kvalitás hanyatlását hozza magával, aminek kell betudnunk azt, hogy a regens1 Reprodukciója : «Illustrated Catalogue of Early German Art Burlington Fine Arts Club 1906. 2 Hogy a képek ezt a legendát, s nem St. Quirinus eletének jeleneteit ábrázolják, először Prof. Ostensdorfer állapította meg. V. ö. Tietze, Albrecht Altdorfer in St. Florian. Jahrbuch der preussischen Kunstsammlungen, 38. (1917.) 95. és köv. 1. :í Reprodukálva Tietzenél, id. h. 103. 1.