Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1919-1920)

Baldass Lajos: Albrecht Altdorfer két festménye a Szépművészeti Múzeumban

művész szándékos archaismusát lássuk benne. Ez az archaismus ugyanis nem az egyetlen a képen. Épen ilyen régies az összezsúfolt kompozíció, mely a képnek csupán legelülső szélén láttatja a földet, egyébként azonban teljesen kitölti alakokkal a kép felületét. Ennek a kompozíciónak közvetlen előfutárait jellemző módon nem az előző nemzedék alkotásaiban találjuk meg, amelyhez Schongauer 1. ábra, Pfenning : Keresztrefeszítés. Bécs, Művészettörténeti Múzeum. és Michael Pacher tartoztak, hanem azokban a képekben, amelyek a XV. század közepe táján keletkeztek. Altdorfer budapesti keresztrefeszítését közvetlen analógiák kötik össze a Salzburgban keletkezett keresztrefeszítésekkel, Pfenningnek a bécsi művészettörténeti múzeumban levő, 1449-ből keltezett művével és Konrád Laibnak 1457-ből való gráci dóm-képével. Egészen hasonló módon oszlik ennek a két nagy képnek felülete egy alsó részre, melyet emberek és lovak olyan sűrűn Iöltenek meg, hogy csak egészen elől. a kép szélén válik a föld