Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 2. (Budapest, 1919-1920)

Meller Simon: Id. Peter Vischer Szent Kristóf szobrocskája

ID. PETER VISCHER SZENT KRISTÓF SZOBROCSKÁJA. 1912-ben, az Iparművészeti Múzeumban rendezett kisplasztikái kiállításon Délnémet, XVI. âsù. elnevezés alatt (259. sz.) egy Szent Kristófot ábrázoló kisbronz került bemutatásra. A bronz a hires Marczibányi gyűjteményből származott s örökség útján jutott a gyűjtő távolabbi leszármazottjainak tulajdonába. A kiállítás után nemsokára egy külföldi műkereskedő vásárolta meg, a kivilel veszélyét azonban az utolsó percben dr. Delmár Emil ismert budapesti műgyűjtő hárította el, aki fejlett qualitásérzékével a darab művészi kiválóságát felismerte, s a kereskedőtől a kis remekművet plasztikai gyűjteménye számára megszerezte. Eközben napfényre került a szobor bal talpába karcolt 1497-es évszám s természetesen nyomban felmerült Peter Vischer szerzőségének hipotézise is. Ez esetben azonban nem indokolatlanul. A kis szobor kétségtelenül id. Peter Vischer sajátkezű műve. A Morelliféle külső jegyekkel való igazolást megnehezíti az a körülmény, hogy a mesternek más önálló kisbronzát nem ismerjük, s hogy a nagyobb művek, mint a magdeburgi Kurfürst-Ernst-síremlék vagy a nürnbergi Sebaldus-sír díszítő szobrocskái dekorativ feladatuknak megfelelően sokkal sommásabb kivitelűek, kevésbbé cizelállak. De azért a Szent Kristóf balkeze, szétterpesztett, hosszú, lapos ujjaival ilyen külső bizonyítékul is szolgálhat, mert egészen hasonló formákat látunk a magdeburgi> siremlék apostolain ; a köpeny puha, hajlékony redőzete pedig — egyedülálló jelenség a német művészet ezen korszakában —• világosan utal a Sebaldus-sír reliefjeinek fejlettebb drapériáira. A részletformák e külső egyezésénél azonban sokkal meggyőzőbb az a belső rokonság, mely a Szent Kristófot Vischer korábbi és későbbi alkotásaihoz fűzi, s az a szabatosság, mellyel az évszáma által kijelölt helyet a művész fejlődésében elfoglalja. Ha a magdeburgi sír apostolait a Sebaldus-síréival összevetjük, világosan látjuk, hogy a típusok, az arányok, a drapéria különbözősége ellenére is a két sorozat csak egy kéz műve lehet. Ep ily szembeötlő a vérrokonság a Szent Kristóf és Peter Vischer többi alkotásai, teszem a müncheni Agtörő (1490), a magdeburgi síiSzent Mauritiusa (1495) vagy a Sebaldus-sír Szent Sebaldusa (1509) között. Ennek a lényegrokonságnak elemzése lesz a következő sorok feladata. Szent Kristófot a művész a vándorlás hagyományos aktusában ábrázolta. A bozontos hajú, nagyszakállú alak botjára támaszkodva jobb lábával ép egy