Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

Hoffmann Edith: Cseh miniatűrök a Szépművészeti Múzeumban

Madonna.)

1 I gyanaz a különös, szinte fából faragott, kerek arc domborodó homlokkal, szemöldök nélkül, dagad! szemhéjakkal, apró csücsörit olt szájjal és szinte külön beilleszteti hájas nyakkal. Ez a tipus akkor gyakori volt a cseh művészetben, többször is találkozunk vele a függő képeken.Az. első' Szentlélek eljövetelén Mária kiegyenesedve ül, alsó testében a XIV. századra jellemző, régies tartással, azaz jobbra elfordulva, mert így egyszerűbb megoldani a drapéria kérdését. Ugyanazt az ülést találjuk Johann von Neumarkt illuminátorainak legtöbb alakjánál és nagyrészt a Vencel-féle kéziratokban is. lit a drapéria egyszerű probléma: a fölső és alsó lestél külön-külön egységekké foglalva össze, szimmetrikusan hull alá jobbról-balról a ruha. A földön könnyű ráncokban lend el Mária körül. Ugyanezt a fejlődési fokot jelzi a drapéria Krisztus mennybemenetelén is. Mária bő ruhájának szövetje egészen kalligrafikusán kerek redőkkel esik le a földre, csak előrehulló vége vet még egy hullámot. Ez a faj la végződés Csehországra nézve különösén jellemző : ilyet találunk, pl. a krummaui Keresztrefeszítésen is, Mária ruhájánál." Franciaországban ez nincs meg. (Ml a ruha rendszerint csigaformában visszahúzódik önmagába. Az a kalligrafikus csigaforma, aminőt Mária köntösének redői között is Ialélunk, Franciaországban formálódott, a párisi művészet körében. Különösen szembeötlővé a 70-es években kezd válni. Már a narbonnei oltárkendő művészénél találkozunk vele a 70-es évek elején 4 és Jean de Bruges angersi kárpitján 137G — 1:Í7N között, fejlettebben 1380 I390 közöli Berry herceg «Heures de Milánénak nevezeti könyvében.'" (Milano lîibliotheca Trivulziana, F. 120 és S7l verso.) A század vége télé mindjobban gazdagszik ez a kalligrafikus, különösen érdekes redőzet, mely elragadóan szellemes, nyugtalan formáinak rendkívüli mozgalmassága mellett is alapjában véve élettelen. Ennek a drapériának, a XIV. sz. utolsó éveiben, Franciaországban a legszebb példái Andié Beauneveu köréhen találhatók, kinek I lOl-ben Berry herceg leltárában már említett zsoltáros könyve egyelőre csak szerényebben mutatja ezeket a formákat.

0 (Bibi. Nat. Ms. IV. No 13,091.) Teljesen kifejlődve látjuk ezt a drapéria-stílust a bruxellesi Bibi. Koyale kéziratában: Les 1res ladles heures très richemenl enluminée du duc de Berry.

7 (Ms. No 11,000-61. F. 11.) Ilyen a drapéria Gaslon Phébus, comte de Foixnak a vadászatról szóló könyvé1 Ern.U: Id. ni. XLVI. 2 Ernát: Id. m. XLVI—

LV. :î Ernát: Id. ni. Tat. Will. '' II. Bouchot. L'Exposition des Primitifs Français. Paris. 1901. T. IV VI. 5 G. H. de Loo : Heures de Milan. Troisième partie des très Indies heures de NotreDame. Bruxelles. Paris. Util. IV. és V. tábla. ,; Fierenà-Gevaerl: La renaissance septentrionale et les premiers maîtres des Flandres Bruxelles. 19<>:>. Id. m. p. Id. és p. 64. ~ J. von den Gheyn. Un livre d'heures du duc Jean de Berry. Musée des Enluminures. I. Haarlem 1904. Szépművészeti Múzeum évkönyvei. I. '•'