Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 1. (Budapest, 1918)

Lederer Sándor: A Szépművészeti Múzeum firenzei trecento-képei

aki ezl fából faragta és egyes helyeken inog egyéb díszítmény némileg szilárd, ' vagyis inkáid) megkeményítel I, enyvvel átitatott gipszből, ami annyira sikerüli, hogy később Gabriello Saraceni az egészei megaranyozta. Ez a Gabriello mindegyik kép aljába odaírta hármuk nevel a következő módon: Simone Cini l'eee 1" intaglio, Gabriello Saraceni la messe d'oro, e Spinello di Luca d

1 Arezzo la dipinse l'anno 1385. Vasari nem ragaszkodót! valami szorosan a paleográfiai hűséghez s a latin felírásokai emlékezete nyomán vagy szándékosan szabad olasz módra adla vissza. Mégis ennek a feljegyzésnek köszönhető, hogy a feledésbe merüli monteolivetoi képpel azonosíthatjuk a hatalmas méretű oltárművet, amelyei gazdag tagozatú, dús fiáléklől díszes keretében kell magunk elé képzelnünk s amelyből a középső ké|> predellája, Mária halála, Krisztussal és az apostolokkal, (125. sz. a.) (8. ábra), továbbá a felső kép, Mária megkoronázása (119. SZ.) 1X10 óla a sienai képtárban van, egyéb részei azonban eltűntek s liii'Tik is veszendőbe meni. mígnem Gaetano Milanesi 1840-ben a sienai lerülclen levő liapolnno egy pajtájában, amely egykor kis kápolna voll, kél oldalszárnyál elhanyagolt állapotban megtalálta s a \ asari által fönntartott feliratok alapján a nagy ollármű szárnyaival azonosíthatta.

1 ilkalii lazta tot 7. ábra. Spinello Aretino, Sz. Nemesiua és Sz. János. Budapest, Szépművészeti múzeum. 5 Gaetano Milanói: Le Vite di (iiorgio Vasári. I. (»<SS. L Szépművészeti Múzeum évkönyvei l.